A II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának évfordulóján hang- és híradófelvételekkel gazdagon illusztrált, érdekes történelmi előadáson állított emléket az ellentmondásos megítélésű vitéz Jány Gusztáv főparancsnoknak dr. Keresztesi Csaba történelemtanár.

Kicsinek bizonyult szombat délben az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti székháza, ahol több mint hetvenen voltak kíváncsiak dr. Keresztesi Csaba történelemtanár a „doni hóhérként” is emlegetett vitéz Jány Gusztáv magyar királyi honvédtábornokról szóló, korabeli hang- és fronthíradó-felvételekkel gazdagon illusztrált előadására. Az előadás apropójául a második magyar hadsereg doni katasztrófájának évfordulója szolgált — azé az eseményé, amely a magyar történelem egyik legtragikusabb és legvéresebb eseménye, hiszen a II. világháború legnagyobb „emberveszteségét” a Szovjetuniót és Németországot követően Magyarország szenvedte el: a 350 000 elesett magyar katonából 140 000-en a doni csatákban vesztették életüket. „Ezekről a katonákról hosszú évtizedeken át nem lehetett beszélni, nem lehetett rájuk emlékezni, és én most egy katonának, a mai napig ellentmondásos megítélésű vitéz Jány Gusztávnak, a II. Magyar Hadsereg parancsnokának állítok emléket, aki megcselekedte, amit megkövetelt a haza” — fogalmazott bevezetőjében Keresztesi. Az 1883-ban német-lengyel családban született Hautzinger Gusztáv a Ludovika Akadémia elvégzését követően gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, a lugosi alakulatnál töltött három év alatt románul is folyékonyan megtanult, majd a bécsi császári és királyi hadiiskola elvégzése után Galíciában harcolt az I. világháborúban, 1919 februárjában pedig a Székely Hadosztály parancsnokságára került Szatmárnémetibe. A hadosztály fegyverletételét követően Brassóban és Szamosújvárt raboskodott, majd szabadulását követően harcászatot tanított a Hadiakadémián. Elöljárói felszólítására az első világháborús teljesítményéért beadta felvételi kérelmét a Vitézi rendbe, ahová fel is vették, ám ennek feltételeként magyarosítania kellett vezetéknevét — a magyar családnév kötelező kitétel volt a rend minden tagja számára —, így lett Hautczingerből, édesanyja lánykori nevét felvéve, Jány. A fiatal ezredes (Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának főnöke, így Horthy Miklós katonai tanácsadója), a hadsereg mintakatonája, származása ellenére messze nem volt németbarát — ugyanakkor mély meggyőződéssel vallotta azt is : a Szovjetunió a magyar népet rabszolgasorba akarja juttatni. Horthy is meg volt győződve arról, hogy Magyarországnak részt kell vennie a Szovjetunió elleni diadalmenetben, ezért hosszú karrierje jutalmaképpen szánta Jánynak a győztes német hadjáratban való részvételt a II. Magyar Hadsereg parancsnokaként — csak az orosz nehéz harckocsikra még a németek sem voltak felkészülve. A hadsereget, mely ráadásul német parancsnokság alatt volt, már a doni katasztrófa előtti harcokban súlyos veszteségek érték, szinte egész hadi gépparkjuk megsemmisült a téli offenzíva előtt, s a helyzet tragikuma miatt Jány többször is kérte leváltását vagy legalább a fegyver-utánpótlást — egyiket sem kapta meg, viszont katona lévén, a kapott parancsokat sem merte megszegni és visszavonulási parancsot sem kapott sem a németektől, sem Horthytól. Összeroppant a felelősség súlya alatt — 1943 január 14-én, az arcvonal kettős áttörését követően a hadsereget már a bekerítés veszélye fenyegette —, és január 24-én kiadta hírhedt (a front elhagyását megtiltó) parancsát, amelyet aztán vádiratként is felhasználtak ellene, annak ellenére, hogy soha nem írta alá és később vissza is vonta. Jány katonai karrierje befejeződött, hazatérte után visszavonult, majd a szovjet megszállás elől Németországba menekült. A háború végén az amerikaiak felajánlották neki, hogy a Horthy-csoporttal menjen spanyol-portugál területre, ám ő, holott tudta, mi vár rá, visszatért Magyarországra. Pere, melyet Keresztesi minden szempontból koncepciós pernek nevez, 1947-ben kezdődött, és annak ellenére ítélték halálra, hogy maguk a bírák is elismerték: nincs ellene bizonyíték. 1947 november 26-án végezték ki — majd 46 év múltán, 1993 októberében a Legfelsőbb Bíróság — a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára — Jányt az ellene emelt vádak alól, bűncselekmény hiányában, jogilag felmentette. Az érdekes előadást követően Gellért Ágnes, a doni frontot szintén megjárt Gellért Sándor költő lánya olvasott fel részleteket édesapja verseiből, s a hetven évvel ezelőtti események megvitatása tovább folytatódott a disznótoros finomságokkal megterített asztal körüli évnyitó koccintáson is.

Szabó Kinga Mária