Nagyböjt első vasárnapján, a délutáni órákban áldotta meg ft. Pallai Béla címzetes esperes Szatmárnémetiben a Mátyás király utcai magyar görögkatolikus temető új ravatalozóját.

Az elhunytakat eddig egy több sírhelyegyüttesből álló kápolnából kísérték utolsó útjukra, egyházi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül. 1992-ben a temetőben lévő addigi temetőőrház lebontásra került, és új épület került a helyére. Ezt átalakítva sikerült mára egy olyan helyiséget biztosítani a temetési szertartásokhoz, aminek a használatával megszűnik a régi, több családhoz tartozó kiskápolna ravatalozó funkciója, és egy új, tágas, imádságra, gyászra, elcsendesedésre alkalmas istentiszteleti hely válik alkalmassá a méltó végtisztesség megadására. A helyiségben hűtőkamra is helyet kapott, valamint a harang villamosítása, távvezérlése is elkészült, és a hangosítást is megoldották. A megáldás szertartását ft. Pallai Béla címzetes esperes, a Szent Miklós görögkatolikus egyházközség parókusa végezte, olajjal kente meg az épület falait, szenteltvízzel hintette meg a helyiséget, majd a jelen lévő hívekkel közös panachidát is végzett a temetőben elhunytak lelki nyugalmáért. Prédikációjában kihangsúlyozta, hogy a temetések alkalmával nem szolgáltatást végez az egyház, hanem annak képviselői szolgálnak és részvéttel állnak a koporsók körül. Erre alkalmas, megfelelő helyet kínál ezentúl az új magyar görögkatolikus temető-ravatalozó. Örömének adott hangot, hogy az egyházközség régi álma valósult meg egy olyan helyen, ahol a túlzsúfoltság miatt eddig elég nehézkes volt a végtisztesség megadása a gyásznak abban a pillanatában, amikor legközelebbi szeretteinktől, ismerőseinktől, barátainktól búcsúzunk. Megköszönte mindazoknak, akik megálmodták, segítséget, támogatást nyújtottak a megvalósításban, és nem utolsósorban mindazoknak az áldozatos munkáját, akik lehetővé tették, hogy egy méltóbb helyet biztosíthatnak mostantól a temetésekhez. A ravatalozó felszereléséhez hozzájárultak az egyházközség képviselőtestületének tagjai, a többrendbeli terítőket pedig az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség tagjai készítették.