Hatalmas sikernek örvendő, nagyszerű ötletnek bizonyult a belügyi alakulatok közös, Még több mosolyt elnevezésű gyermeknapi rendezvénye a Kossuth-kertben, mellyel több száz gyerkőcnek és kiskamasznak szereztek tegnap különleges élményt.

A zsinórban érkező csoportokat és osztályokat első megállóként a tűzoltók fogadták, természetesen teljes menetfelszereléssel, eszköz- és járműarzenállal — ami azt jelentette, hogy a móka kezdeteként rögtön be lehetett mászni a vízi mentést szolgáló gumicsónakba, aztán a habbal-vízzel oltó autó locsolócsövét marokra fogva vízsugárral lehetett „lőni” mindenre — azaz fűre, fára, bokorra — és néha mindenkire, s ámulva nézni, ahogy a tűzoltók bemutatójukon szakszerűen oltják el a lángokat. Nem volt kevésbé érdekes a SMURD-rohammentő sem számtalan felszerelésével, a kedves „mentős bácsi” pedig végtelen türelemmel magyarázta, mi mire való, hogy mit is jelentenek a vérnyomásmérő kijelzőjén felvillanó számok, a legnagyobb tetszést, érthető módon, a szívdobbanást jelző pici szív-ikon pulzálása aratta. Pár lépéssel arrébb ugyanolyan kedvesen fogadta és tűrte a gyermekek lelkes ajnározását a határrendészet speciálisan kiképzett kutyája — s itt kezdődött a kisfiúk számára az igazi lelkesedés is a kiállított fegyverek láttán. Amíg észre nem vették a rendőrség asztalait, s azokon a nyomszakértők kincsesládával felérő helyszínelő „bőröndjeit”. Természetesen ez alkalommal sem maradt el a mindig roppant érdekesnek és izgalmasnak számító ujjlenyomat-vétel, most azonban nem papírlapra, hanem ötletesen mini-lufiként felfújt gumikesztyűre nyomhatták rá kezecskéjüket, amit aztán magukkal is vihettek, sőt Mini Detektív Diplomát is kaptak. Pár lépéssel arrébb a csendőrök állítottak fel egy mini-lövészeti pályát, ahol légpuskával próbálhatták ki céllövő tudományukat. A sok izgalmas érdekesség után a játszótér hintáit, mászókáit és csúszdáit vették birtokba pihenésképpen, ahol egy kedves tündérkisasszony vidám mintákat festett arcukra, alaposan belemarkolhattak a cukorkákkal-bonbonokkal megtöltött kosarakba, vagy épp a színes krétákat fogták marokra s rajzoltak fáradhatatlanul az aszfaltra. Az igencsak aktív pihenést követően a csónakázó tó mellett letáborozott 52-es Tisza Utász-Zászlóaljt rohamozták meg — akik mondhatni a legkülönlegesebbnek számítottak, hiszen egyrészt nagyon ritkán vesznek részt ilyenfajta tevékenységeken, másrészt pedig „igazi katonai” felszerelésük lázba hozta még a kislányokat is. Hát még a harci gumicsónakjuk, melynek kipróbálása után természetesen gyorsan vissza kellett menni a tűzoltókhoz, s ott még egyszer bemászni az ő gumicsónakjukba is, megállapítandó, melyik is a jobban felszerelt, nagyobb és „kényelmesebb”.

Szabó Kinga Mária