A magyarság 58 éve folyó szabadságharcáról beszéltek a tegnapi, lázári és szatmárnémeti megemlékezésen többen is: '56-ban megkezdődött a forradalom, de még ma is küzdeni kell.

Megnyitóbeszédében a meghívottakat és a résztvevőket üdvözölte Krakkó Rudolf, a lázári '56-os megemlékezést szervező Szatmári Híd Egyesület elnöke, kihangsúlyozva azt, hogy a magyarságnak ma is harcolnia kell a szellemi elnyomás ellen, fegyverek, tankok és vér nélkül ugyan, de a teljes szabadság kivívásáig még küzdeni kell. A Lázári központi parkjában felállított, Szatmár megyében egyébként egyedüli '56-os emlékmű előtt emlékezni összegyűlt hallgatóság előtt Lengyel István lázári polgármester arról beszélt, hogy a mai generáció felelősséggel tartozik azért, hogy meg tudja óvni az utódokat attól, hogy újabb '56-ra legyen szükség. A jövőre gondolás mellett a múltat sem szabad feledni, a több mint fél évszázaddal ezelőtti forradalom előnyös következményekkel járt a magyarság számára, hiszen visszaadta egy nemzet becsületét és tekintélyét. Képíró Gyula lázári lelkipásztor arról beszélt, hogy 1956-ban a Kárpát-medencében és Európában megindult egy folyamat, aminek csak 1989-ben lett majdnem vége, szinte meghozta a kívánt változást, de mindenképpen meghatározó eseménye lett Európa történelmének. Képíró egyben figyelmeztette is a hallgatóságot: észre kell venni a nyomasztó igazságot, a magyar népnek mind a mai napig küzdenie kellett és a jövőben is küzdenie kell szabadságáért.

A beszédek után nemzetes Kádár János, a Kárpát-medencei vitézi rend képviselője szavalta el a Nemzeti dalt, majd az emlékezők elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatánál.

Szatmárnémetiben

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti székházában délután öt órára volt meghirdetve az 1956-os forradalom emlékére szervezett műsor, ami egyórás késéssel kezdődött, s kevesebb mint húszan vettek részt rajta, többnyire a szervezők és az előadók. Krakkó Rudolf, a Híd Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, és sikernek nevezte azt, hogy az egyesület minden évben szervez megemlékezést, sajnálatosnak tartotta viszont azt, hogy a városban három ötvenhatos megemlékezést is szerveznek, emiatt nincs mindenhol érdeklődés. Összefogásra lenne szükség — hangsúlyozta Krakkó —, mert összefogás nélkül a magyar nemzetnek nincs jövője.

Nemzetes Kádár János, a Kárpát-medencei vitézi rend tagja édesapja történetét mesélte el, aki 1956-ban kisgyerekként egy szovjet tank elé állt, és amikor megkérdezték tőle a szovjet katonák, hogy merre van az ellenség, azt válaszolta, hogy: „Majd én megmutatom”. A katonákat ellenkező irányba vezette, azok csak harminc kilométer után vették észre, hogy rossz irányba haladnak, a gyereket kidobták a tankból és visszafordultak. Rappert-Vencz Gábor Bereményi Géza: Korvinköziek és Garai Gábor: Bizalom című versét szavalta el. Zetényi Csukás Lajos 1956-os forradalmár egykori élményeiről, valamint a forradalom előzményeiről, annak eseményeiről és következményeiről beszélt. Rövid versekből és énekszámokból álló műsort mutatott be a Szegedről érkezett Publik Antal színművész és unokája, Vass Ildikó. A megemlékezés zászlós-fáklyás felvonulással ért véget, amelyen körülbelül tizenöt felvonuló vett részt, akik biztonságára több mint húsz csendőr vigyázott.

 Princz Csaba

Elek György