Póti Eduárd történelemtanár az 1956-os forradalom jelentőségéről, eredményeiről, illetve azokról a nehézségekről, akadályokról beszélt, amelyekkel a történész kutatásai során találkozik. Véleménye szerint még mindig keveset tudunk az akkori eseményekről.

— Mennyire ismeri a mai ember, főként a fiatalok az 1956-os eseményeket?

— Az 1956-os forradalom eseményei érdekes módon mintha egy kicsit távolabb állnának a mai fiataloktól, mint például az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a markánsabbnak nevezhető eseményei. Ennek több oka is lehet. Az egyik az, hogy talán kevésbé érdeklődnek a mai fiatalok a modern kori történelem iránt — ezt én tanári pályám során tapasztalom —, és a mai szülők között is egyre kevesebb az olyan szélesebb látókörrel rendelkező apa és anya, aki gyermekeit rávezeti a történelem megszeretésére. A másik dolog az, hogy sokkal kevesebb lehetőség van a történelemórákon arra, hogy ilyen témákkal foglalkozzunk.

— Nagyon sok esetben az a kérdés is felvetődik 1956-tal kapcsolatban, hogy mennyire volt forradalmi jellegű eseménysorozat?

— Sokan napjaink történészei közül egyáltalán nem nevezik forradalomnak az '56-os eseményeket. Az egyik ok az, hogy nem voltak olyan látványos eredményei, mint az 1848–49-es eseményeknek, vagy a Rákóczi-felkelésnek. A másik ok az, hogy nagyon sok részlete, dimenziója nem tisztázott azért, mert nagyon sok dokumentum ebből az időszakból nem hozzáférhető a kutatók számára. Történelemtanárként azt tudom mondani, hogy abban a pillanatban, amikor 1956 a függetlenség kivívásáról és a demokráciáról mint új típusu politikai rendszer bevezetéséről szólt, ilyen szempontból nem lehet semmiképp sem kisebbnek tekinteni az '56-os események érdemeit, mint más forradalmakét. Nagyon fontos az, hogy '56-ra is olyan lélekkel és lelkülettel kell emlékeznünk, mint a Rákóczi-szabadságharcra vagy 1848–49-re. A másik dolog az, hogy nem tudom, mennyire érzik a Romániában élő magyarok magukénak ezt a forradalmi mozgalmat, hiszen ebben a régióban nem történtek látványos dolgok. Azt is hozzá kell tenni, hogy az akkori nemzetbiztonsági hivatalok propagandájának és működtetésének köszönhetően, nagyon eltorzították ezeknek az eseményeknek a fontosságát. 1956 igazi története valahol még homályban van, sokkal inkább a hősökre és azokra a vértanúkra emlékezünk, akik életüket áldozták egy olyan ügyért, amelyet nem sikerült véghez vinniük, nem sikerült megnyerniük. Ettől függetlenül elmondhatjuk, hogy '56 nagy eredménye az, hogy az azt követő évtizedekben mégsem sikerült egy Romániához hasonló kemény kommunizmust működtetni Magyarországon. Ha nem is változott meg a politikai rendszer, Magyarország megmaradt a Szovjetunió egyik szatellit-állama.

— Jelenleg a történészek foglalkoznak az '56–os események kutatásával?

— Mivel az utóbbi időszakban elhanyagolták a kutatásokat, lassan–lassan kiöregednek, kihalnak azok a szemtanúk, akik részesei voltak ezeknek az eseményeknek. Lassan oda fogunk jutni, hogy csak dokumentumok alapján fogjuk rekonstruálni az '56-os eseményeket.

— Mennyire tudott hinni az akkori értelmiség abban, hogy a felkelők le tudják győzni a világ egyik legnagyobb hadseregét, a szovjet hadsereget?

— Ha statisztikailag nézzük az '56-os eseményeket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a képzett elitréteg nagyon kicsi számú volt a forradalmárok között. '56 leginkább az iparban dolgozó munkásemberek forradalma volt — most is ezt a réteget lehet megmozgatni. Ha a megtorlás idején elítéltek számát tekintjük, megint csak azt tudjuk mondani, hogy az értelmiségiek alig öt-hat százaléka volt jelen az elítéltek között, a legtöbb ember, akit elítéltek, a köznép-rétegből került ki. Mint minden forradalom esetében, '56-ban is volt egy idealista réteg, amely a forradalmat kirobbantotta, de arra nem gondoltak, hogy azt véghez is kell vinni. Volt egy réteg, amelyik kihasználta a lehetőséget és elmenekült, ezek ma is ugyanolyan áldozatnak tekintik magukat, mint azok, akik otthon maradtak és szenvedtek. Volt egy réteg, amelyik kivárt és időben átállt, és voltak és vannak a neves vagy névtelen hősök. Ez is egy olyan téma, amiről még mindig nem divatos beszélni. Ahogy napjainkban történik a történelemkutatás, évtizedeknek kell még eltelni ahhoz, hogy az 1956-os eseményeket valóban megismerjük.

Elek György