„Szerintem sok, családban élő halmi gyermeknek nincsenek olyan körülményei otthon, mint az itt lakó gyermekeknek” — fogalmazott Incze Lajos polgármester, a kétéves felújítási projekt végén.

A tetőablakokon vidáman besütő napsugár még hangulatosabbá teszi a kicsik tornatermét, szinte megelevenednek a falra festett rajzfilmhősök, katonás sorban várják helyükre kerülésüket az automata mosógépek, mikrohullámú sütők, embermagasságú kombinált hűtőszekrények a Havasi Gyopár Gyermekotthonban, ahol a kétéves felújítási munkálatok végére tegnap tettek hivatalosan is pontot.

Az intézmény 1963-ban kezdte meg működését árvaházként, 250 fiúlakóval, 1997-ben gyermekelhelyezési központtá alakult, s bár az évek folyamán lecsökkent az itt élő gyermekek száma, az épület megérett egy alapos felújításra. A projekt keretében hőszigetelték az egész épületkomplexumot, az A épület hatalmas padlásterét manzárdosították, és tornatermet, illetve számítógépekkel és a közösségi programok zavartalan lebonyolításához szükséges teljes felszereléssel ellátott multimédia-termet alakítottak ki, felújították az épületrész mellékhelyiségeit, és létrehozták a varróműhelyt is, hogy szakmát tanulhassanak a gyermekek.

„Fontos, hogy a gyermekek is érezzék: hasznosak és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, ehhez viszont az kell, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba, tudjanak dolgozni — ennek pedig az az alapja, hogy legyenek felszereléseink, eszközeink, melyek segítségével már itt, az otthon keretében elsajátíthatnak egy szakmát. A gondoskodás nem csak azt jelenti, hogy fedélt és ellátást biztosítunk az árva, félárva vagy a vér szerinti családjában veszélyeztetett gyermek számára, arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy az iskolai évek, illetve az egyetem befejezése után az állami gondozott gyermekek saját lábukra álljanak” — mondta Vasilovici Enikő, a halmi gyermekotthon vezetője.

Jelen pillanatban 50 gyermek és 9 fiatalkorú lakója van az otthonnak, akik öt, úgynevezett család típusú, nappaliból, hálókból, fürdőkből és konyhából álló részben laknak, Ezek felszerelése is teljesen megújult, az Albert Schweitzer Gyermekekért, Családért és Közösségért Egyesületnek is köszönhetően, melynek három németországi önkéntese, Wolfgang Schweng, Karl Wilhelm Krohlmann és Fritz Brinckmann most is itt van, és az udvar kábelezés miatt felszedett járóköveit helyezi vissza, hiszen tavaly nyáron ők térkövezték le az egészet.

„Örvendünk, hogy meglett a varróműhely, és az egy évvel ezelőtt hozott varrógépek kikerültek a dobozból s felszerelve várják, hogy »dolgozhassanak«” — mondják. A gépek valóban dolgozni fognak, mert a gyermekekkel való beszélgetés során több kamaszlány — sőt, egy fú is — kijelentette, hogy szívesen megtanulja a varrás csínját-bínját. Beszélgetés közben ínycsiklandó illatok szállnak át az udvaron, a konyhában Szilágyi Gyöngyi szakácsnő készíti az ebédet (krumplileves és makaróni csirkecombbal), amelyet majd átvisznek a család-modulok konyháiba. Vakációs időkben a nagyobb lányok is be-besegítenek, kíváncsiskodnak, hiszen a főzés tudományát is el kell sajátítani, hétvégeken pedig ők főznek saját konyháikban, most azonban nem ők, hanem az otthon egykori lakója, Jutka beszélget Gyöngyi nénivel. Bár azt mindenki tudja és látja, hogy a normális családban felnövők több lehetőséggel rendelkeznek, de az érvényesüléshez tenni akarás, tanulás szükségeltetik, s azért, hogy az állami gondozott ifjak a társadalomban megállják a helyüket, az elsősorban rajtuk múlik — s ezt a kedves mosolyú Jutka esete is jól példázza, hiszen ő már Nagykárolyban él, a polgármesteri hivatalban dolgozik, saját lakása van, és azért is jött most látogatóba Halmiba, hogy megbeszélje: az otthonban lakó két testvérét elvinné magához a közelgő tavaszi vakációban.

 Szabó Kinga Mária