Igencsak időszerű és jó is, de még mindig csak félmegoldás a nemrégiben elfogadott sorompótörvény, ugyanis nem teszi kötelezővé a fél- vagy egész sorompót a megyei és községi utakat átszelő vasúti átjáróknál — pedig a legtöbb baleset ezeken történik.

Kereken egy évvel ezelőtt foglalkoztunk részletesebben a Szatmár megyei vasúti átkelőkkel, s főleg azokkal, amelyek sem fény-, sem hagyományos sorompóval nincsenek felszerelve, csak stoptábla és/vagy András-kereszt inti figyelmesebb vezetésre a közlekedőket — egy törvénytervezet apropóján, amelynek benyújtója sorompót szereltetett volna fel az ország valamennyi vasúti átkelőjéhez, a tragédiák elkerülése érdekében. A sors fintora, hogy az a tervezet egy öt fiatal életét követelő Beszterce-Naszód megyei tragédia után készült el — idén május végén pedig a négy egyetemista lány zsibói tragédiáját követően szavazták meg a honatyák azt a szabályozást, amely bármennyire is időszerű és hasznos, mégis csak félmegoldás, ugyanis csak az E jelzésű, nemzetközi útszakaszt és országutakat átszelő vasúti átjáróknál teszi kötelezővé a fél- vagy teljes sorompókat.

Az országban jelenleg is több mint 3500, csak egy stoptáblával és/vagy András-kereszttel (vagy az égadta világon semmivel sem) jelzett vasúti átkelő van — jó részük mezei földutakon ugyan, de szintén jó részük nagy forgalmat bonyolító, megyei vagy községi utakon található, és a legtöbb baleset sajnos épp ezeken történik. A Román Vasúttársaság (CFR) azt elismeri, hogy évente átlagosan 70–80 baleset történik ezeknél az átkelőknél (s nem mellékesen 40–50 személy veszíti életét), de megingathatatlan véleménye szerint a felelősség szinte teljes egészében a „figyelmetlen” gépkocsivezetőket, traktoristákat, szekereseket vagy épp kamionosokat illeti. Valóban, a stoptábla mindenhol stoptábla, és kötelező módon meg kell(ene) állni előtte — függetlenül attól, hogy útkereszteződésben vagy épp a Tetves felé vezető elkerülő úton lévő vasúti átjárónál van. És az is igaz: ha a mozdonyvezető látja a gépkocsit, akkor a sofőrnek is látnia kell a közeledő vonatot (s épp az ilyen „sietős”, „úgyis átérek még” sofőröket kényszerítené megállásra a leeresztett sorompó). De az is igaz: megszámlálhatatlanul sok baleset történt már amiatt, mert a túl magasra nőtt növényzet, bozótos (amelynek karbantartása a CFR feladata, s az új törvény értelmében a vasút kezelőjének kötelessége megfelelő rálátást biztosítani a vasúti pályára, vagyis az átjárótól/kereszteződéstől számítva 150 méteren meg kell tisztítania a sínek melletti részeket a növényzettől, ennek elmulasztása esetén pedig 30–150 ezer lej közötti bírsággal sújtható) és kanyarok/kaptatók miatt a sofőrök nem vették észre időben a közeledő vonatot — alig két héttel ezelőtt azért történt baleset Reszege határában, a kacskaringós utat kettévágó átkelőnél, mert a sofőr túl közel gurult a sínekhez, hogy „kilásson”, az állomásból épp hogy elindult személyvonat pedig elsodorta. Szatmár megye azon részén, Nagykároly–Tasnád környékén a településközi utak szinte lépten-nyomon kereszteződnek a sínekkel — kivétel nélkül egyszerű András-kereszttel ellátott vasúti átjárók formájában. Az ott lakók számtalan fórumon, számtalanszor kérték már a helyzet megoldását — sőt, a kaplonyiak demonstráltak is az évek óta csak ígérgetett fénysorompó hiánya miatt a több emberéletet is követelő átkelőnél —, sajnos mindeddig eredménytelenül.

Szabó Kinga Mária