Érdemes lenne nem csak elgondolkozni, hanem vitát indítani arról, mennyire jó az, hogy már mindent a politika irányít. Itt most azokra a területekre gondolok, amelyeken kizárólag a szakmaiság lenne a fontos (tanügy, egészségügy, művelődés, sport, egyház stb.), véletlenül sem arra, hogy ezeknek az intézményeknek az élén melyik párt katonája áll. Mindez akkor jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy az iskolaigazgatók októberi versenyvizsgájára jelentkezők iratcsomójának tartalmaznia kell az RMDSZ ajánlását, ha magyar vagy vegyes tannyelvű intézmény vezetői tisztségére pályáznak. Az RMDSZ vezetői elsősorban a szakmaiságot veszik figyelembe, és el tudják dönteni, hogy ki alkalmas és ki nem az igazgatói, aligazgatói tisztségre — közölte Király András, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár. Induljunk ki abból, hogy Szatmár megyében elég ritka az a község, ahol az RMDSZ szabályszerűen működik, ugyanis legtöbb helyen több mint nyolc éve nem volt tisztújítás. Ilyen esetekben ki lesz az, aki ajánlást ad bárkinek, aki az igazgatói tisztséget akarja megpályázni? Egy alulról szerveződő érdekvédelmi szervezetben meg se fordul a fejünkben az, hogy a központ dönt. Vizsgáztatni annak van joga, aki már vizsgázott abból az anyagból. Milyen felhatalmazással vizsgáztat egy iskolaigazgatót egy olyan önkormányzati képviselő, akinek fogalma nincs a tanügyi törvényről és a versenyvizsga módszertani útmutatójáról. Arra is kíváncsi lennék, milyen szerepe lesz megfigyelőként a vizsgán a szülői bizottság képviselőjének, aki azért került csak be, mert más nem vállalta el a feladatot. A következő kérdés: mit értünk szakmaiság alatt? Talán azt, hogy az igazgatójelölt hány támogatói aláírást gyűjtött az RMDSZ-nek, vagy milyen mértékben vett részt a kampányban és ott kinek az oldalán állt? A versenyvizsga módszertani útmutatója világos. Egy pontrendszer szerint működik, amit ha jobban áttanulmányozunk, észrevesszük, hogy nem sok szakmaiságot követel. Tanügyi szakemberek szerint előfordulhat, hogy a jelentkezők tizenöt százaléka sem vizsgázik sikeresen, a sikertelenül vizsgázókat nem lehet újra kinevezni, jön helyettük valaki a második vagy harmadik vonalból. Így lassan oda jutunk, hogy akiben volt egy kevés szakmaiság, az végképp a háttérbe kerül, és azok maradnak, akik hűségesen hordozzák a párt zászlaját és teljesítik a pártfeladatokat.

Elek György