Azt olvasom, hogy a média a leghatékonyabb közvélemény-formáló eszköz, hatással van a politikára, felébreszti az egyszerű emberek érdeklődését, hatással van a gondolkodásmódjukra. De meg tudná-e mondani valaki, mi az, ami hatással van a politikusokra? Nem akarom azt mondani, hogy nincsenek jó szándékú politikusok, de minden politikus egyén benne van egy rendszerben, ami elkötelezi. Egy független képviselő semmit sem tud elérni a parlamentben, a pártokhoz tartozó politikusok pedig alá kell rendeljék magukat a pártfegyelemnek. Én egy politikai jellegű jegyzetemben felhívhatom a politikusok figyelmét bizonyos jelenségekre, hibákra, amelyek kiküszöbölésre várnak, vagy bármi egyébre, sokan közülük egyet is értenek velem, de a független politikus szava ugyanannyit ér, mint az enyém, a pártpolitikus pedig meg kellene győzze párttársait, hogy azok is értsenek egyet, de ez csak akkor lehetséges, ha a pártérdekek is úgy kívánják. Ha viszont a pártérdekek úgy kívánják, akkor nincs szükség az én meglátásom elfogadására. A másik oldalról nézve a dolgokat valóban fel lehet kelteni az emberek érdeklődését, de az emberek továbbra is tőlem várják majd a következő lépést. Örülnek annak, hogy kimondtam azt, ami bennük is ott van, de nem tudják megfogalmazni, sajnos amikor már meg van fogalmazva, csak ki kell mondani, akkor is azt várják, hogy én mondjam ki, én tegyem meg a következő lépéseket is. Az emberek könnyen irányíthatóak, akik pedig irányítják őket, vigyáznak arra, hogy ne legyen véleményük, hanem fogadják el azt, amit felkínálnak a számukra. Be kell vallani, hogy a közvélemény-formálás ma még mindig úgy működik, hogy valaki kiosztja az eszet, és mindenki azt használja. Vannak jó képességű emberek, akiknek van saját véleményük, ők egy ideig harcolnak, majd rádöbbennek, hogy hiába. Ekkor vagy félreállnak, vagy beállnak a nyájba. Ha a demokrácia valóban a többség akaratára épülne, akkor hosszan tartó, stabil rendszerek alakulnának ki, mert azokat a többség fenntartaná anélkül, hogy hadseregek vagy más hatalmi szervek kellene megvédjék.

Amikor két ember volt a földön: Ádám és Éva, már akkor adva volt ez a lehetőség, azzal a feltétellel, hogy be kell tartani a törvényeket. Nem tartották be, így van ez azóta is. Naponta hallunk olyan híreket, hogy azok sem tartják be a törvényeket, akik azokat megalkotják, mert azt hiszik, hogy ők kiváltságosak. Káin és Ábel szelleme uralja a világot, ezt a szellemet legyőzni nincs sok esély. Ameddig Káin győzi le Ábelt vagy Ábel Káint, mindig van győztes és vesztes, mindig van, aki uralkodik a másik felett, és mindig van, aki meg akar szabadulni az uralom alól. Egyéni és közösségi erkölcsre lenne szükség a világban. Úgy látszik, nem elég, ha a világ egyes részein jól mennek a dolgok, az egész világot jóvá kellene tenni. Évezredek óta ez a cél, de túl lassú a fejlődési folyamat. Az emberek egymásra kellene támaszkodjanak úgy, hogy az erősebbek segítsenek a gyengéknek az előrehaladásban. Az erősebbek és az okosabbak kellene felismerjék, hogy ők hiába mennek előre, a tömeg visszahúzza őket, eredményes előrehaladás csak együtt lehetséges. Nem úgy kell előrehaladni, hogy a gyengék küzdjenek a megerősödésért, hanem az erősek kell erőt adjanak a gyengéknek. Ahhoz, hogy az emberek maguk irányíthassák a sorsukat, közelebb kellene hajolni egymáshoz, hogy az ember ne az emberrel harcoljon, hanem az ember alkotta hibák kiküszöböléséért.

Elek György