Van is, nincs is nyári diákmunka Szatmár megyében, tény, hogy nagyon nehezen tud egymásra találni kínálat és kereslet ebben a csupán néhány hónapos alkalmazási időszakban.

A diákmunka, mint olyan, ismert a romániai munkaügyben, létezik is, csak éppen teljességgel átláthatatlan és rendszertelen. Ha például a szünidő beköszöntével a tizennegyedik életévét betöltött diák otthon elkezd unatkozni és inkább elmenne dolgozni, hogy egy kis pénzt is keressen, és emiatt szeretné magát egy szándéknyilatkozat kíséretében regisztráltatni egy adatbázisban, erre egyszerűen nincs lehetősége, ilyet ugyanis nem vezetnek a munkaerő-foglalkoztatási ügynökség irodáiban. Ha egy munkáltató a nyári szabadságolások megkezdésével kevésbé termelékeny diák-munkaerővel szeretné helyettesíteni a nyári szünetre ment alkalmazottat, és ebbéli szándékát nyilvántartásba szeretné vétetni egy arra hivatott helyen, szintén nem fog sikerrel járni, mert ilyet sem vezetnek a munkaerő-foglalkoztatási ügynökség irodáiban.

Nincs előírva, azért nincs

Tegnap Marcel Maruşca, a Szatmár Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM) vezérigazgatója lapunknak elmondta, vannak ugyan adataik arról, hogy létezik a nyári szünet idején a diákmunka intézménye, azonban mivel az erről rendelkező kormányhatározat nem mondja ki, hogy egy oda-vissza működő, mind a munkát kereső, mind a munkahelyet ajánló számára elérhető adatbázist vezessenek, ilyet nem is vezetnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cégek sem igénylik ennek meglétét, a bizonytalan gazdasági helyzet miatt nem tudják hónapokkal előre, hogy mit hoz a nyár, inkább rögtönöznek. A gyakorlatban inkább az a jellemző erre a szegmensre, hogy a diákkal való szerződés megkötését követően jönnek azt a bizonyos egyezséget aláírni az AJOFM képviselőjével, amelyiknek nyomán jogosultak a jelenleg 250 lejes állami támogatásra.

Talpalni kell a diákállásért

Hiába vállal bárki közvetítő szerepet, diák és cégvezető ilyen ügyben csak annyi tehet, hogy feltárcsázza cégismerőseit, vagy diákkorban lévő gyereket nevelő ismerőseit, pedagógustársait, érdekelt-e valamelyikük ilyesmiben. A diák pedig úgy találhat magának idénymunkát a nyár hátralévő két hónapjára, hogy több példányban kinyomtatott elérhetőségeit is tartalmazó önéletrajzzal, szándéknyilatkozattal felvértezve a nyakába veszi a várost és a szóba jöhető cégeknél otthagy ezekből egyet–egyet. Legnagyobb eséllyel strandokon, vendéglátóipari egységeknél, éttermeknél, nyári teraszt üzemeltetőknél, szállodáknál, fagyizóknál, szórólapozó, reklámújság-kézbesítő vagy mezőgazdasági tevékenységet folytató cégeknél érdemes próbálkozniuk.

Princz Csaba