A néphagyomány úgy tartja, ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Vagy ha jeget nem talál, akkor csinál.

Főleg időjárási regulák fűződnek a naphoz.

Mátyás apostol vértanúságának eszköze és ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a Szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Így tartja Apátfalva népe is, de Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járja, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta.

Szent Mátyás apostolt Krisztus feltámadása után választották maguk közé a hűtlen Júdás helyére, hogy az Úrtól rendelt tizenkettes szám teljessé váljék. Júdeában, majd Etiópiában hirdette a hitet. A pogányok megkövezték, majd bárddal lefejezték.

Míg Dorottya neve a görögöknek "Isten ajándéka", addig Mátyás a biblia nyelvén jelenti ugyanezt. Amikor névnapja van, akkor lép a nap a halak jegyébe, és töri meg a jeget, hogy immár jöhet a tavasz. Egyes magyar falvakban úgy tartják, ekkor osztja ki a madarak sípjait.

Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál, ha meg talál, akkor ront. A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése. Azt is mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz.

A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér. Régóta, az emberek, hirtelen időjárás változást vártak ettől a naptól. Egyes vidékeken azt tartják a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz.