A néphagyományok és a kézműveskedés világa találkozott a reneszánsszal és e különlegesen érdekes kettősség jegyében teltek 70 gyerkőc napjai a Borókagyökér Egyesület alkotótáborában.

Mátyás király udvarában nem csak halásztak, vadásztak (íjászkodtak), vajat köpültek és kenyeret sütöttek, de kódexet készítettek és írtak, patkót kovácsoltak, különféle cserepeket korongoztak, a Fekete Sereghez illő címert-pajzsot és zászlót találtak ki és természetesen készítették is el s az utolsó napon Mátyás királlyal kapcsolatos, jól ismert történeteket elevenítettek fel, játszottak el a „mini színházi gálán”, mielőtt hagyomány szerint körbe ülték volna a tábortüzet, amit Éjszakai kalandozás követett.

Meglepetten pillant körbe a Szejke-tanyára érkező, mert bár a gyümölcsfák alatt s az udvaron sorakozó sátortábor nyaranta megszokott látványnak számít, sőt, a kovácsüllő előtt patkókat kalapáló mesterek, de még a fazekasműhelyben könyékig agyagosan-maszatosan korongozó gyerkőcök sem számítanak ritkaságnak — ám a fővárrá avanzsált Lépésházon még soha nem lobogott ilyen sok és színes zászló, az árnyas teraszon pedig még soha nem tolongott ennyi izgatott lovag, kisbíró, íródeák, Mátyás király és királyné. A mostani alkotótábor ugyanis a kézművesség és a magyar reneszánsz jegyében zajlott, a gyerkőcök pedig Mátyás király udvarában jártak — s ennek megfelelően az eledel beszerzése és elkészítése során vadásztak (azaz a Corvus Regia tagjainak segítségével megtanultak nyíllal lőni), horgásztak a tanyához tartozó kis tóban (természetesen szigorúan korabeli, husáng és madzag alkotta pecabottal, s volt olyan rekordnap, amikor 32 hal akadt a horogra, amiket aztán persze mind visszadobtak a vízbe), lisztet szitáltak, kenyeret dagasztottak és sütöttek a kemencében, vajat köpültek, korabeli édességeket (kukoricatésztát, meggyes pitét) falatoztak, és kis kosárkákat fontak az eledel szállítására, valamint fatálakat is faragtak. De még Beatrix kenyerét (pizzát) is kóstolták egyik este. S miért Beatrix kenyere? Hát az eset úgy esett, hogy egyszer lovagvendégsereg kopogott Buda várának kapuján, de épp rosszkor jöttek látogatóba, mert a várban akkor száraz kenyéren s a kamra sarkában némi maradék sajton, sonkán meg kolbászon kívül semmi más nem volt. Beatrix ezeket rá is tette a szikkadt kenyérszeletekre, és azt gondolta: ha már nem túl bőséges, legalább meleg legyen a falat, s betette a kemencébe — így készült az első pizza, nem hivatalos forrás, hanem határtalan gyermekfantázia szerint.

Mátyás királyhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik híres Fekete serege is, amelynek tagjai természetesen a Szejke-tanyáról sem hiányoztak, s igyekeztek minden eshetőségre felkészülni, ezért mátkagyűrűt készítettek, sípot, hogy jelezni tudjanak egymásnak vész esetén, harci felszerelést (botot, kardot, zászlót, címert, pajzsot — utóbbiak díszítése és jelképei a fantáziájukra voltak bízva), lovaikra pedig patkót, de szőttek tarisznyát és fehér vásznat, no meg gyöngy nyakbavalót, belekóstoltak a bútorfestésbe, a citerázásba és a kékfestésbe, levendulababa-készítésbe, a korongozással pedig egyszerűen nem tudtak betelni, s a foglalkozások között, de még a pihenőidőben sem volt olyan, hogy legalább négy-öt gyerkőc ne somfordált volna be a fazekasműhelybe, s ne kérte volna Laci bácsit, hogy mutassa csak, hogyan is kell ezt (jól) csinálni. A hét eseményeit és élményeit krónikába foglalták a csapatok — előbb elkészítve magát a kódexet, fedőlapját napon szárított papírdarálékból, oldallapjait pedig vöröshagyma héjából főtt festőlébe mártották, majd miután megszáradtak, kidíszítették és teleírták, de olyan is volt, aki rigmusban fogalmazott: „Papírt festettünk hagymahéjban/ Vajat köpültünk kisfazékban/ Kenyeret sütöttünk eleségnek/ Meg is ettük reggelinek.” A tábor utolsó napján minden gyerkőc az előadások izgalmában égett — a csapatok ugyanis egy-egy Mátyás királyhoz kapcsolódó történetet adtak elő (a A kőlevestől kezdve A kolozsvári bírón át az egyszeri budai kutyavásárig), a díszletek-jelmezek elkészítésével kapcsolatos ötletességük pedig ebben az esetben is határtalannak bizonyult. S az esti tábortűzzel nem zárult még a móka, hiszen kezdődött az éjszakai kaland: a furfangos kincskeresés mintájára kilenc helyszínen feladatok voltak elrejtve, útmutató és egy-egy rajz darabja, a sikeres feladatmegoldást követően jutottak el a következő állomásig, ahol újabb fejtörők, rajzdarab és iránymutató várta őket, s aki mind a kilenc helyszínt bejárta, végül összerakhatta a puzzle-rajzot, s elnyerte méltó jutalmát.

Szabó Kinga Mária