Vidék

Mától emlékmű is őrzi a deportáltak neveit Mezőteremen — KÉPGALÉRIA

2025.09.14 - 18:10
Nyolcvan évvel ezelőtt a Szovjetuniónak nyújtandó „természetbeni jóvátételre” 312, zömében sváb lakost — a település jelentős részét — hurcoltak el kényszermunkára.

1945 januárja egybeforr a magyar nyelvterületi legkompaktabb sváb tömbközösség, a szatmári svábok kálváriájával, hiszen a közösség  ötezer tagját hurcolták a szovjet munkatáborokba, málenkij robotra. 
Mezőteremről több mint háromszáz nőt és férfit vittek el, a falu lakosságának jelentős részét, zömében svábokat — hiszen, akárcsak a többi településen, ha nem volt meg a kiszabott fejkvóta, már nem számított a nemzetiség, magyarokat vagy épp románokat is deportáltak — s egyharmaduk az embertelen körülmények, járványok és munkabalesetek miatt a munkatáborokban vesztette életét.

hirek/2025/szeptember/terem/2.jpg

A vasárnap délben, nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök által felszentelt, nepáli fekete gránitból készült emlékművön 312 név szerepel, hogy az áldozatok nevei immár kőbe vésve is emlékeztessenek. S ahogy Tar Miklós polgármester fogalmazott: „az emlékmű nem csupán kő, hanem annak jelképe, hogy soha nem felejtünk, és hogy a múlt sebeit közösen gyógyítjuk.”
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Nagy Szabolcs parlamenti képviselő, és Pataki Csaba megyei tanácselnök is, utóbbi kiemelve: az emlékmű méltó helyet ad a gyásznak, a főhajtásnak és a hitnek, hogy a múlt keserű fájdalmai sosem ismétlődhetnek meg.
hirek/2025/szeptember/terem/6.jpg

Az emlékmű avatásának dátuma sem véletlen: szeptember 14–e a Szent Kereszt Felmagasztalásának s egyben a mezőteremi római katolikus templomnak is az ünnepe. „Fontos volt számunkra, hogy ne egy 'egyszerű napon', hanem a kirbájjal egybekötve avassuk fel, hiszen egy olyan eseménynek állít emléket, amely anno szinte teljesen megváltoztatta a település életét; és azoknak az embereknek, akiknek vétkük nem volt, mégis súlyos büntetést kellett elszenvedniük.” – hangsúlyozta portálunknak Tar Miklós polgármester.
hirek/2025/szeptember/terem/16.jpg

Mint részletezte, az emlékmű állításának gondolata körülbelül két éve fogalmazódott meg, a tervezésben ő is jelentős részt vállalt, a költségek zömét pedig az önkormányzat önerőből fedezte, kiegészítve a római katolikus hívek felajánlásaival. „Az elhurcoltak névsorát az RMDSZ–es tanácsosok gyűjtötték össze, nem egy esetben kutatómunkát kellett végezni, amelybe az egyház is besegített, nehogy bármelyik áldozat neve is lemaradjon.
Úgy érzem, sikerült méltó megemlékezési helyet kialakítanunk a templommal szinte szemben lévő önkormányzati területen, amelyet parkosítottunk is. ” – mondta.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!