Miután októberben a város nyilvános közvitára bocsátotta a helyi adók mértékét — azaz csak a magánkézben lévő, de gazdasági célra felhasznált ingatlanokét —, a városi tanács megmutatta: ebben a városban csak azért is az történik, amit a vezetőség akar. Annak ellenére, hogy a közvitán nem volt egyetlen személy sem, aki helyeselte volna eme adó mértékét és konkrét javaslatokkal jöttek, hogy mi az, amit a városnak tenni kellene, hogy növekedjen ennek az adónak a kollektálási aránya (jelenleg kb. 30% ez az arány), csütörtökön a városi tanács elfogadta, hogy az adó 0,7% legyen. Nem 0,2% (ami talán valóban kevés lett volna), de még csak nem is 0,4%, amit egy Szatmár nagyságú és fejlettségű város valószínűleg sokkal könnyebben elbírt volna. Mellesleg a 0,4% egy olyan érték, amit a városi adminisztrációban jártas személyek is megerősítettek, hogy tartható lett volna. De hát mit várunk el, ha olyan emberek döntenek fontos gazdasági kérdésekben, akiknek semmilyen jártasságuk nincs az illető témában, de ugyanakkor meghallgatni sem akarják azokat, akik talán jobban átlátják e témát?

Még az előző vezetőség hibája volt az, hogy ezt az adót 2015-ben a maximális szintre emelték, az idén pedig — miután mindenki belátta, hogy mekkora hibát követtek el —, folyton azt hangoztatták, hogy év közben ezt már nem lehet megváltoztatni, de majd év végén megteszik. Ennek ellenére, ismét kaptunk egy maszlagot, legyen most 0,7% az adó és majd tavasszal, ha a körülmények megengedik, akkor még csökkenteni fogjuk. Értik, idén nem lehetett év közben, hát majd lehet jövőre!

Okkal kérdezhetjük: mi értelme van egy közvitának, ha úgyis az lesz, amit már eleve eldöntöttek elöljáróink a kényelmes bársonyszékben? Ja, hogy azt mutatjuk a választók felé, hogy mi adunk a véleményükre és meghallgatjuk őket is?

Na de ne legyünk ennyire negatívak, türelmesen várjuk, hogy mire költi majd a város a többletbevételt és reménykedjünk, hogy meglesz az a 3. híd, a Pannónia Szálló és sok más olyan dolog, amelyre már oly régen várunk.

Baranyai Zoltán