Pópával keringőzött a katolikus püspök, boszorkával lejtett a viking, iker-Máriók kápráztatták a szemet, de még Néró is otthagyta Aranypalotáját a Lépésházért.

Valamiféle elvarázsolt kastélynak vagy világrésznek bizony szombaton este a Lépésház, amelyben a Borókagyökér Egyesület második alkalommal szervezett télűző – tavaszcsalogató Maszkurabált — egyetlen, de nagyon szigorú (mondhatni belépési tilalommal felérő) feltétellel: a jelmez és az álarc mindenki számára kötelező volt. A közel 200 főnyi báli sereg pedig komolyan vette a szabályt, s egymás után érkezett majd perdült táncra a mese–, a fantázia– és a valós világ valamennyi lénye és alakja — boszorkák és boszorkányok, no meg krampuszlány, kalózok, bohócok, apacsok és nyalka huszárlegény nem kevésbé csinos magyarkislány párjával, vikingek, hindu maharáni és főszakács, cigányasszonyok, török pasa, tündérek, a Napkirály, de még maga Néró császár is megérkezett, akárcsak a népszerű Carla's Dreams együttes tagja, sőt egy igazi busó is.

A vallási vezetők sem hiányoztak s a teljes ökuménia jegyében keringőzött egymással az ortodox pópa és a katolikus püspök, s ha valaki úgy érezte: nagyon megárthatott az a kupicányi Isten hozott pálinka, mert csíkos trikós, göndör fürtű Márióból bizony duplát lát, az nem az érzékcsalódás áldozata lett, merthogy valóban két alak kápráztatta a szemet hol együtt, hol a terem két végében külön-külön. Arab sejkből egész csapat toppant be — a dubaji olajherceg illő módon szépséges feleségével, a szentgyörgyi sejkek viszont épphogy feleségvásárlási szándékkal, legalábbis erről tanúskodott a kezükben szorongatott és mindenkinek diszkrétebben-feltünőbben mutogatott aranytömb (állítólag egész tevecsorda is volt a tarsolyban a szépasszonyért, de csak kósza hírnek bizonyult, mert nem kérődzött egyetlen teve sem a Lépésház közelében). Az igencsak változatos jelmezkavalkádot még inkább megszínesítette a szivárvány minden színében tündöklő parókafelhozatal, melynek decens babarózsaszín és narancs árnyalatú darabjai az Amulett zenészeinek fejét díszítette, akik fáradhatatlanul húzták a talpalávalót hajnalig — pár rövid szünetet tartva csak, amikor Lévai József gitárkíséretével köszöntötték a születés- és névnaposokat, illetve amikor a Maszkurabál fénypontjaként az udvaron hatalmas tábortűzben elégették Tündét, a télbanya kiszebábot s vele együtt a búbánatot, „aki” a jelmezes sokadalom vidám biztatása közepette lett gyorsan az enyészeté, hirdetve: magának a télnek is hamarosan vége lesz és vidám tavasz vár mindenkire.

Szabó Kinga Mária