Maskulik Csaba, Szatmárnémeti Helyi Tanácsának tagja, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének szenátorjelöltje jelöltetésének motivációiról, a nem befutóhelynek számító körzetben való indulás fontosságáról, valamint terveiről nyilatkozott.

— Ön nem vett részt a rangsoroláson, most azonban eleget tett a Szatmár megyei RMDSZ-szervezet Állandó Bizottsága kérésének, szenátorjelöltként vállalja a megmérettetést az 1-es körzetben. Mi késztette erre a döntésre?

— Valóban nem vettem részt a rangsoroláson, azt hittem, lesznek jelöltek, akik közül választhat a Megyei Küldöttek Tanácsa, de nem így volt. A Képviselőházba az öt helyre ketten jelentkeztek, a két szenátori helyre hárman, de az 1-es körzetet, mivel az nem befutóhely, egyik jelölt se választotta, a három nem befutóként emlegetett képviselői helyekre sem jelentkezett senki, így ezekre a helyekre később kerestek személyeket. Én azért vállaltam el a jelöltetést, mert hiszem azt, hogy nemcsak az nyer, aki bekerül a Szenátusba és a Képviselőházba, hanem az is, aki szavazatokat gyűjt, hogy azokat a szavazatokat majd leosszák olyan RMDSZ-es jelöltek között, akiknek mandátum-jutásához hiányzik még bizonyos számú szavazat.

— Értsük tehát úgy, hogy ön jótékonysági szerepet vállal?

— Talán. Nekem olyan a természetem, hogy nem tudok a vesztes pozíciójából indulni. Úgy indulok, hogy nyerni fogok. Az a célom, hogy minél több olyan személyt szólítsak meg, és ösztönözzem, hogy szavazzon rám, akik eddig nem mentek el szavazni, vagy más párt jelöltjeire szavaztak. Senki ne higgye azt, hogy egyetlen szavazat is elvész, ugyanis december 9-ig nincs vesztes körzet, minden körzet nyerő. Nyerünk azzal, hogy több szavazatot gyűjtünk, mint 2008-ban vagy a helyhatósági választásokon.

— Mi az, amit szenátorként meg akarna valósítani? Vannak-e dolgok, amelyeket ön másként csinálna, mint ahogy azt elődei tették?

— Nem akarom azoknak az embereknek a munkáját megítélni, akik az előző mandátumokban képviselték a magyarságot és a megyét. Tették a dolgukat az adott keretek között. Látványos dolgokat nem tudnék felsorolni, de biztos, hogy lobbiztak a magyarságért. Én a szenátusban elsősorban a magyarságot szeretném képviselni, de szem előtt tartanám az egész megye érdekeit, függetlenül a nemzetiségtől, vallástól és politikai hovatartozástól. Nekünk el kell fogadtatni magunkat a többséggel, ezért kell ott legyünk a törvényhozásban. Most látjuk csak, mi történt a helyhatósági választásokon, most érezzük annak következményeit. Én városi tanácsos vagyok, azt, amit az elmúlt három hónapban megéltem, azt nem éltem meg az elmúlt mandátumom négy éve során. Akkor sem voltunk többségben, hiszen tizenegyen voltunk a huszonhárom tagot számláló tanácsban, de mindig született egy konszenzus, ami a megoldáshoz vezetett. Most kényszerpolitizálás van, mindig azt akarják lenyomni a torkunkon, hogy ők vannak hatalmon, azt csinálnak, amit akarnak. Ha nem emeljük fel a szavunkat, és nem fogunk össze, itt nagyon nagy gondok lesznek. Ehhez lenne szükség az összefogásra. Ne érezzük a parlamenti választások után azt, amit érzünk a helyhatósági választások után. Én építeni akarok, és nem akarom hagyni azt, hogy bármit lenyomjanak a torkunkon. Az ígéretek már a plafonig érnek, az önkormányzatok pedig a jövő évi költségvetést élik fel.

Elek György