Több száz Mária-tisztelő gyűlt össze tegnap délelőtt Kökényesden Kisboldogasszony napján, Szűz Mária születésének és a görögkatolikus plébánia templomának búcsúünnepén.

Szeptember 8-án Kisboldogasszony — népiesen Kisasszony — napján Szűz Mária születésnapját ünnepli az egyház. A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda-fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét, az V. század elején pedig Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújáró nap volt, a Stella puerpera Solis (hajnali szép csillag) tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdemé van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát.

Harangozó József főesperes-parókus koncelebrálásával az esperesség lázári, szárazberki, túrterebesi, sárközújlaki, csedregi, nagykárolyi, nagypeleskei, szatmárnémeti, illetve csengerújfalui papjai tartottak tegnap ünnepi liturgiát, melyen a vidékre jellemző ökuménia jegyében és a hagyományokhoz híven részt vett id. Fodor Lajos halmi református lelkész is.

„Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye — mondta szentbeszédében Ft. Albu Ioan Cristian, a Nagybányai Görögkatolikus Püspökség vikáriusa. — Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában, mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között. Nem véletlen, hogy az új egyházi év, amelynek kezdetén vagyunk, Szűz Mária születésével kezdődik — mint ahogy az ő halálával zárul augusztus 15-én. Mária — aki az igazi szerető anya jelképe is — példa számunkra: tud szeretni, Isten tervét feltétel nélkül elfogadni, áldozatot hozni: egyetlen fiát Isten akarata elleni lázadozások nélkül kíséri a keresztfáig. Közvetít köztünk, gyarló emberek és Szent Fia között, továbbítja Neki kéréseinket, könyörög érettünk. Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.”

A szentbeszéd végeztével a búcsúünnepi Szent Liturgia körmenettel, olajkenéssel (mirodálással) és szeretetvendégséggel zárult.

Szabó Kinga Mária