Templomi és szabadtéri feszesre szervezett, változatos forradalmi ünnepségre várták március 15-én délben az ünneplőket Lázáriban.

A községközpont református templomában, a maga is kokárdás palástban szolgáló Képíró Gyula lelkipásztor arra emlékeztetett, a szabadság iránti igyekezet nem csak a magyar népre volt jellemző 1848-ban. Ez a szabadságünnep a Kárpát-medencei népek közös ünnepe, mert igaz, hogy mi a magyar fővárost látjuk magunk előtt, de a pilvaxi tűzlelkű ifjak lázba hozták a szabadság mindenkori híveit határokon túl is.

Az ünnepi istentisztelet után az utcára vonultak az ünneplők,  az egybegyűltek előtt Béres Antal lázári polgármester tartott ünnepi beszédet:
"Március 15. arra tanít bennünket, hogy a nemzet nem áll meg az országhatároknál, mert egy nyelv, egy kultúra, egy történelem összeköt bennünket. Lázári pedig egyszerre hű szülőföldhöz és nemzethez."

A pezsdítő szavak után a lázári történelmi egyházak papjainak rövid áhítata következett, Ioniţă Gergely-Róbert tartott lényegre törő történelmi áttekintőt, majd a Lázári Keresztyén Generációk Egyesülete kórusa műsora következett.

A lázári iskolások énekes-verses előadása után a szárazberki Lehajló Rozmaring néptáncegyüttes adott elő szatmári táncokat. Az ünneplők ezután elénekelték a magyar himnuszt, majd átvonultak  az iskolához, ahol megkoszorúzták a Petőfi-szobrot, majd az ünnepség zárásaként közösen elénekelték a Székely-himnuszt.

Princz Csaba
(A szerző felvételei)