Egyfajta lelki Alzheimer-kór, ha úgy fogadjuk el, ünnepeljük a nagy eseményeket, hogy azok eredeti célját szem elől tévesztjük, megfeledkezünk róla — summázta prédikációjában vasárnap délelőtt nt. Gellén Sándor esperes, aki a 125. Zsoltár 6 – 7. sorára építette ünnepi igehirdetését. 

„Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!' ma, március 15–én is úgy kell Isten útjára figyelni, mint arra az útra, amelyet Ő kövezett ki. Szeretünk emlékezni, de Isten nem csak a 178 évvel ezelőtti március 15–e örömét adta, mert következett Arad, a Bach–korszak — mégsem úgy emlékezünk: kár volt elindulni, hiszen '48 után is talpra lehetett állni.” – fogalmazott, felidézve a vesztes mohácsi csatát, törökdúlást, tatárjárást, amelyeket követően mind–mind talpra lehetett állni, mert Isten gondoskodott rólunk, ott volt mellettünk.

De felidézte az államalapító Szent István király alakját is, aki több mint ezer évvel ezelőtt tisztán látta: a magyarság csak úgy maradhat meg, ha keresztény lesz. „Hol tart ma a magyar, az erdélyi kereszténység? Hol tartunk Isten követésében? Isten keresésében és megtalálásában?” — firtatta, visszapillantva a „bibliás ősökre”, az egyszerű emberekre és a bibliás fejedelmekre, például Apafi Mihály fejedelemre, aki a mai Bikszád környéki gyógyvizekben kezelte köszvényét, és a rózsapallagi református papot hívatta magához bibliás eszmecserékre. „A hit tartott meg; az, hogy tudtunk imádkozni; az, hogy elfogadtuk Isten akaratát, s ebben az akaratban vesztes, győztes csatáinkat is. A március 15–i megemlékezések célja nem csak a visszapillantás, hanem az is, hogy megújulást hozzon.” — intett.

Az istentiszteletet után a megemlékezés a hősök emlékművénél folytatódott, ahol a Bokréta Néptáncegyüttes (de nem csak) verses – kalotaszegi katonanótás összeállítását Magyar Lóránd ünnepi gondolatai követték. Mint nyomatékosította, március 15–e arra tanít bennünket, hogy a szabadság és a megmaradás nem a megosztottságban, hanem az összefogásban rejlik. Ha képesek vagyunk egymásra figyelni, ha képesek vagyunk közösen gondolkodni és cselekedni, akkor a nehézségek ellenére is erős közösség maradunk. 

A hősök emlékművének megkoszorúzása után főhajtás hagyományosan Kőszegremetén folytatódott — itt előbb a néhai Sike Lajos újságíró emléktáblájánál, majd a Domokos-dombon magasló Széchenyi obeliszknél helyezték el a kegyelet virágait, Sziszik József lelkipásztor köszöntőjét és a helyi kisdiákok énekét követően.

Szabó Kinga Mária