Az időjárás is a 177 évvel ezelőtti napot idézte március 15-én Szatmárnémetiben — szemerkélő esőben gyülekezett a sokadalom az Ormos-ház körül, ahol a szilágyballai és koltói huszárok lovai már táncolva várták, hogy a kaplonyi fúvószenekar diktálta ritmusra elindulhassanak.

Az Ormos-ház falán lévő Petőfi–emléktábla megkoszorúzását követően az ünneplő sokadalom — akik között nem csak szatmárnémetiek, de igen szép számmal voltak a megye településeiről érkezettek is, illetve itt ünnepelt a testvérváros Beregszász polgármestere, Babják Zoltán, valamint dr. Tilki Attila, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei parlamenti képviselő is — elindult a megemlékezés fő helyszínére, az István-térre, rövid megállót tartva és koszorút helyezve el a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István szobránál. 

Az István-téren lévő Petőfi-szobornál  — mondhatni: szokás szerint — több ezren gyűltek össze ünnepelni és főt hajtani a márciusi ifjak, a magyar szabadságharc emléke előtt. 
Varga Sándor köszöntő gondolatait követően nm. ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke és dr. Király Lajos református esperes mondott imát, mindketten hangsúlyozva: méltán jár ki az emlékezés a szabadságharc hőseinek és áldozatainak.

Kereskényi Gábor Szatmárnémeti polgármestere és a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott: már gyermekkorunkban megtanultuk, hogy ’48, Petőfi, szabadságharc, kokárda. „Minden évben „átismételjük a leckét”, mert ezt jelesre kell tudnia minden magyarnak: a ’48-49-es forradalom és szabadságharc nem csupán egy fejezet a történelemkönyvben, hanem kőkemény tanítás, állandó kapaszkodó. Ebben nincs vita, egyértelmű az üzenet: a forradalom hősei megtanították nekünk örökre, hogy mit jelent magyarnak lenni.” Ugyanakkor emlékeztetett arra is: ez a szabadság amelyben élünk nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hanem azt, hogy minden eszközünk adott ahhoz, hogy tovább adjuk kulturális értékeinket, anyanyelvünket, vallásunkat: mindazt, ami egységes, erős közösséggé formál bennünket.

„A mi kötelességünk örökre megtanítani a gyermekeinknek, mit jelent szatmári magyarnak lenni. A szatmári magyar tudja: saját érdekeit és értékeit összefogással, kiállással köteles megvédeni. Enélkül nincs magyar oktatás, kultúra, gazdasági fejlődés és megmaradás itthon, szülőföldünkön. Ahogy Kossuth mondta: „A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.” Mi együtt nem csupán házakat, utakat, hidakat, óvodákat, hanem közösséget építünk, méghozzá olyat amelyik megtanulta történelmének legkeményebb leckéit és bízik a saját erejében. ” — hangsúlyozta. 

Március 15-e a küzdelmes magyar nemzet napja — summázta Vincze Loránt, RMDSZ-es Európai Parlamenti képviselő, felidézve: nekünk, erdélyi és partiumi magyaroknak sok áldozatot kellett hoznunk, sokszor és sokat kellett küzdenünk a szabadságért, hiszen Erdély történelmét sok jelzővel lehet illetni, de nem volt unalmas egy pillanatra sem. Párhuzamot vont az 1990-es szatmárnémeti és marosvásárhelyi március 15-ei események között, nyomatékosítva ugyanakkor azt is: itt Szatmárban némiképp sikerült a múltban hagyni az akkori nagy ellentéteket és megtalálni az együttdolgozás lehetőségét — Szatmárnémetiben hidak épülnek a gyakorlatban is, de képletesen is az itt élő nemzetiségek között. 

Nagy János, a magyarországi miniszterelnöki irodát vezető államtitkár Petőfire és Szendrey Júliára utalva úgy fogalmazott: kettejük élete arra emlékeztet, hogy a világon nem adják ingyen a szabadságot, a békét és az igazságot sem, a legdrágábbat azonban itt, ezen a földön a szabadságért kellett és kell adni. „Mi, magyarok, túléltük az összes elnyomó birodalmat. Azért élhettük túl őket, mert voltak bátor hőseink, akik történelmünk vezérfonalává tették, hogy mi nem csak szabadok, hanem szabad magyarok legyünk. Ehhez kellett erő, de még inkább bátorság. Mert az erő bátorság nélkül olyan, mint a balta nyél nélkül. Ráadásul mi rendre akkor találunk rá erre az erőre és bátorságra, amikor leginkább érezzük a vállainkra nehezedő rabigát” – mondta. 

Az ünnepi beszédek között  Kánya Jázmin (Református Gimnázium) és Péter Ivett (Kölcsey Ferenc Főgimnázium), a  Hazafias Versek Versmondó Versenye első helyezettjei szavaltak, illetve Barátság Nyugdíjas Klub kórusa énekelt. 

Az István téri ünnepség zárásaként a politikai pártok, ifjúsági szervezetek, tanintézmények, egyesületek és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit, virágait a Petőfi-szobor talapzatán, a rendezvény pedig a Szózat eléneklésével ért véget.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: a szerző és Szejke Balázs felvételei)