Vasárnap délután mintegy százharminc lelkipásztor, gyülekezeti tag és ifjú töltötte meg az egri templomot. Tolnai János házigazda lelkipásztor köszöntött, majd Szatmár-Szigetlanka szIGEt ifjúsági dicsőítő csapatának az énekei hangoltak az igére: Gyere te is velünk az Úr színe elé, Ó jöjj, Immánuel, Hány király mondott le trónjáról… — énekelték. Varga Dalma SZIKE-alelnök imádsága vezetett az elcsendesedésben, majd Jobb Domokos, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó tanácsosa, ombodi lelkipásztor hirdetett igét a 10. parancsolat alapján: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé!” (2Móz 20, 7) Ez az ige látszólag az alkalom fő kérdésének az ellenkezőjére ad választ: mit ne kívánj karácsonyra? Azonban a tízparancsolat mindegyik részét a nyitánnyal együtt érdemes olvasni: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” (2Móz 20, 2) Ha ezt megértjük, akkor látjuk meg igazán, hogy a szabadító Isten mit ad nekünk. Ad szabadságot, megváltást, házat, hazát, javakat, feleséget… Ha valaki erre rádöbben, a benne levő hála miatt nem fogja elkívánni azt, ami másé.
Az igehirdetésre válaszként a szIGEt együttes énekelte Isten jóságát a nyári SZIKE-tábor himnuszával. Zengett az ének.
Dr. Király Lajos esperes és dr. Puskás Csaba főgondnok is jelen volt az ünnepre hangoló ifjúsági alkalmon. Előbbi köszöntötte is az ifjakat, majd a szintén szigetlankai Lanka Duó vette át az énekszót: szállt a hír arról, aki kisgyermekként jött el, megváltóként ment el, és királyként jön vissza újra.
Sólyom Szabina kismajtényi lelkipásztornő fiatalos, lendületes, tartalmas, tanulságos előadást tartott. Te mit szeretnél idén karácsonyra? — tette fel a kérdést az előadó kissé provokatívan. Ebben valójában benne van az is, hogy szeretnénk valamit. Vannak elképzeléseink az ünnepet illetően: mi hogyan történjen, mit csináljunk akkor, kikkel legyünk együtt, mi legyen az ünnepi menüsor, vagy éppenséggel mit adjunk vagy kapjunk az ünnep alkalmából. Ha nem merjük kimondani, akkor apropózunk, mert szeretjük, ha valami csak lapul ott a fa alatt. Mindig azzal töltjük meg az ünnepünket, amivel a szívünk van tele. A belső akarva-akaratlanul rányomja bélyegét a külső ünneplésünkre. Többre vágyunk mindig, s azt mondja Isten: „Elég néked az én kegyelmem…” Az a kegyelem, amit te egy szikrát sem érdemelnél meg. Még így is megkaphatod. Na, ez a tiszta szeretet. Amikor nem érdemelnéd meg, amikor nekem semmi hasznom nem származik belőle, sőt, én adom, én teszek erőfeszítést, és mégis adni akarom. Nem véletlen, hogy a Biblia magjának tartjuk a János 3, 16 igeszakaszt. Ebben benne van az, hogy Isten valóban szerette a világot. Nem elítélni akarja, hanem egy megmentési akció indult el az első karácsonyon. S figyeljünk nagyon: a világot. Nem csak a zsidókat, nem csak egyeseket, hanem a világot: minden korban, minden embert, minden földrészen. Ez a túlcsorduló szeretet, hogy egyszülött Fiát adta érte. A legdrágábbat, s igazából az örököst adta miattunk, helyettünk és értünk azért, hogy életünk legyen. Hogy valami igazán tartalmasat kaphassunk magától az Élet Urától. S ebben a mondatban szeretnék egy pillanatra leállni ennél a szónál, hogy aki hisz. Olyan ez, mint egy jegy az örök életbe. Attól függ, hogy beváltom-e. Mint a karácsonyi ajándék, nem ér semmit, ha a dobozban hagyom, s nem bontom ki, így ez sem ér számomra és rám nézve semmit, ha nem bontom ki. Ne érjük be a megszokottal, akarjuk azt, amitől valóban többek leszünk!
„Tudtad-e Mária?” — szólt az előadás után a kérdés énekben, nemcsak Mária felé, hanem a jelenlevők felé is: „Tudtad-e, Ő az áldozat, s hogy vére érted hull/ Az a gyermek, kit most ringatsz, Földön s Égen Úr!” És annyira jó volt az Úrral való közösség, hogy a végén tiszta szívből ezt énekelhették neki: „Maradj nálam! Ma este még ne menj tovább! Míg lángra gyújt fényed újra, Mint kelő nap az éjszakát És imád, újra imád és csak imád!” Ezt kívánták karácsonyra és teljes életükre. Marad.