Zsúfoltságig megtelt a Partiumi Agrárakadémiának otthont adó Károlyi–kastély terme csütörtökön — amelyet túlzás nélkül nemzetközi fórumnak is lehetett nevezni, ugyanis  az egész Kárpát-medencéből érkeztek vendégek: a Vajdaságtól, Muravidékről kezdve Felvidéken, Kárpátalján át, Székelyföldig és természetesen a Partiumig. 

A nagy érdeklődés nem volt véletlen, hiszen mint Tatár Tímea köszöntőjében fogalmazott: „Borászok, szőlészek, borszakértők és érdeklődők azért gyűltünk ma össze, hogy közösen keressük a válaszokat a szőlő aranyszínű sárgasága betegség által okozott kihívásokra. Idén e kórokozó komoly próbatétel elé állította a gazdákat: az amerikai szőlőkabóca által terjesztett betegség pusztítja a tőkéket, és a védekezés nehézségei miatt különösen fontos, hogy széleskörű szakmai összefogással közösen találjunk hatékony megoldásokat.” 

A találkozót szervező falugazdász hálózat ezért is tartotta különösen fontosnak, hogy hozzáértő növényvédelmi szakemberek segítségével mutassák be a betegség természetét, felismerhetőségét és a lehetséges védekezési módokat — mint ahogy fontosnak tartották a részvételt a megyebeli szőlőtermesztők is: a hallgatóság soraiban több ismert bortermelő is ott volt.

Ugyan a szőlő aranyszínű sárgasága például a Muravidéken már a 2000–es évek elején megjelent, Magyarországon 2013–ban észlelték először, a Dunát „átlépve” pedig 2020–ban ütötte fel fejét az északi országrészben, 2025 az az év, amikor mondhatni végigsöpört Magyarországon (összesen 15 történelmi borvidéken van jelen bizonyítottan), már-már pánikot okozva a szőlőtermesztők és borászok körében, igen jelentős károkat okozott a Felvidéken —
Merthogy a beteg tőke nem „gyógyítható”, a fertőzés továbbterjedésének egyetlen megoldása, ha tőkét gyökerestől kiássák és az ültetvényen kívül elégetik — s amennyiben az ültetvény 30%–a megbetegszik, az egész ültetvényt meg kell semmisíteni. 

Terjesztője elsősorban az amerikai szőlőkabóca, de terjeszti a lepkekabóca, s mint dr. Tarcali Gábor, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara elnöke előadásában többször is hangsúlyozta, a tojások ellen nagyon hasznos a tél végi – tavasz eleji olajos lemosópermetezés — főleg mert az elmúlt évek enyhe teleit a tojás formájában telelő kabócák áttelelik.
Dr. Mezőfi László, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet projektvezető kutatója a védekezési módok között a kabócarajzás folyamatos monitorizálását is említette, valamint a köztes gazdanövények — például az iszalag — irtását. 

A gyakorlati tapasztalatokat megosztó, Magyar Lóránd által moderált kerekasztal–beszélgetésen Fekete Andor vajdasági borszakértő, nem „ijesztgetésként” mondta el, hogy a szőlő aranyszínű sárgasága miatt Muravidéken jelentős ültetvényfelszámolás zajlott és zajlik — s a károsultak kapnak ugyan állami kártérítést, ám a fertőzés terjedésének lassítását nagyon nehezíti a rengeteg elhagyott/elhanyagolt szőlőterület.

„Tavaly tétováztunk, idén 1000 – 1200 tőke szőlőt kellett kivágni, elégetni. Rohamosan terjed.” — summázta keserűen egy felvidéki, Kürti Borvidéki gazda abban a Veszélyben a Felvidék szőlői című riportfilmben, amelyet Pereszlényi Csaba hozott magával. Ő sem ijesztgetni akart, hanem hangsúlyozottan felhívni a figyelmet: széleskörű szakmai összefogás, gyors felkészülés szükséges ahhoz, hogy fel tudják venni a harcot, hiszen már így is „éjfél előtt öt perccel” vannak. No és állami támogatás.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!