Áldatlan állapotok kicsúcsosodása a megyei kórházban lévő gyógyszerhiány (melynek egy részét már sikerült megoldani), vagy azért játszik rosszul a csapat, hogy menesszék az edzőt, azaz dr. Camilo Coste kórházmenedzsert? Hatalmi harcok az emberek egészségével?

Péntek délelőtt a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház bejárata előtt, az udvaron gyűlt össze az orvosok, osztályvezető orvosok és asszisztensek egy része — csatlakozva hozzájuk a régi kórházban dolgozók közül is jó páran —, spontán sztrájkkal tiltakozva a gyógyszerek és egészségügyi felszerelés napról napra súlyosbodó s már egyenesen aggasztónak minősíthető hiánya miatt. A helyzet sajnos valóban nagyon súlyos, olyannyira, hogy bizonyos osztályokon már nemcsak a legelemibb gyógyszereket, de az infúziós zsákocskákat, perfúziós fecskendőket, tűket is a beutalt betegnek kell megvásárolnia ahhoz, hogy kezelhessék — már akinek van miből megvásárolnia, s vannak látogató hozzátartozói, akik „átszaladnak” a legközelebbi gyógyszertárba megvenni a szükséges dolgokat. De az is tény: ez a helyzet nem most, pár nap alatt degenerálódott ilyenné, és a kiváltó okok tárháza is igen széles. A megyei kórházat működtető Szatmár Megyei Tanácsot szerdán, május 10-én értesítették a súlyos gyógyszerhiányról, s mint Pataki Csaba tanácselnök fogalmazott, „sokkoló meglepetés” volt számukra — annál is inkább, mert az április végi leltározásnál még 450 000 lejnyi gyógyszerkészlete volt a kórháznak, amiből mostanra már állítólag semmi nem maradt (egyébként havonta átlagosan 400 000 lej értékű készletet használnak fel). Május 11-én, csütörtökön több mint hatórás operatív gyűlés keretében vették végig tételekre lebontva a problémákat — estére pedig egy részüket, azaz a gyógyszerhiányt részben sikerült is megoldaniuk: pénteken reggel 1500 doboz gyógyszer érkezett az avasfelsőfalui, a nagykárolyi és a tbc-kórházból. A válságmegoldás azért részleges, mert a csütörtöki gyűlésen a hiányzó gyógyszerek töredékét tudták csak nevesíteni — ugyanis az osztályvezetők közül többen nem állították össze a szükséglistát és nem juttatták el a kórház beszerzési osztályára. Ezt a tényt dr. Dumitru Fanea orvosigazgató is elismerte, és a gyűlés végén be is nyújtotta lemondását — mint kiderült, erre előbb vagy utóbb amúgy is sor került volna, ugyanis többszörös összeférhetetlenségi helyzetben volt mint a Szociáldemokrata Párt városi szervezetének elnöke és mint egy egészségügyi vizsgálatokat végző laboratórium társtulajdonosa. A hiányzó gyógyszerek és készítmények teljes listáját egyébként mindeddig nem kapta még meg a megyei tanács. Az is tény, hogy a kórház beszerzési osztálya komoly munkaerőhiánnyal küzd, az ott dolgozók közül többen is beadták felmondásukat, mikor rájöttek, hogy nincs meg az a szakmai felkészültségük, amely szükséges lenne ahhoz, hogy megbirkózzanak a hirtelen megszaporodott feladatokkal: ugyanis a három évre szóló gyógyszerbeszerzési szerződések több mint 85%-a most jár le, ezeket meg kell újítani, újra meg kell kötni, egy új, nemrég működésbe állított szoftverrendszeren keresztül. Az is tény, hogy most „kerültek elő” februári dátummal jegyzett gyógyszerigénylések, mások meg „elkallódtak” a kórház útvesztőiben; s az is tény, hogy sok osztálynak nincs vezetője (novemberben húszan vesztették el eme tisztségüket, azóta osztályvezetői feladatokat betöltő koordinátorokként dolgoznak, azaz ugyanakkora felelősség terheli őket, viszont kevesebb bérezésért), és a versenyvizsgára kiírt vezetői posztok felére sem érkezett legalább egy jelentkezés. És az egészre rátetőzik a nagyon komoly kommunikációhiány — ám hogy mindezek önmaguktól, véletlenszerűen alakultak-e így, vagy a mélyben meghúzódó, ügyes és machiavellikus manipulációknak köszönhetően, azt még nem lehet tudni. Camilo Coste kórházmenedzserré való kinevezésének sokan nem örültek, és többen is jelezték, hogy „nehezen tudnak együtt dolgozni vele” — ő azzal vág vissza: azokkal nem tud szót érteni, akik nem mindig a törvényesség útján akarnak járni. Példaként azt a szuperlaboratóriumot említi, amelynek felszereltsége a bukaresti Matei Balş Intézetéhez hasonló, és a legkomplexebb kivizsgálások elvégzésére is alkalmas lesz — majd, amikor a megyei kórház épületében sikerül megtalálni a megfelelő helyet a felszerelésnek, ugyanis három hónap alatt még nem sikerült. Ezt a kijelentést megerősítette Pataki tanácselnök is, hozzátéve: mikor beindul ez a laboratórium, a szatmári egészségügyi vizsgálatokat végző laboratóriumok jó részének csökkenni fog a forgalma — olyanoknak is, amelyek társtulajdonosai, részvényesei azon orvosok, akik a megyei kórházban dolgoznak.

Camilo Coste kórházmenedzser is benyújtotta lemondását az eseményeket követően, ezt azonban a megyei tanács vezetősége még nem fogadta el, tíznapos szabadságra küldték — addig vizsgálatokat folytatnak majd a gyógyszerhiány kialakulásáért felelős személyek azonosítása érdekében, és nem csak. „Én arra kérnék minden kórházban dolgozót, hogy ne nosztalgiázzanak, ne sírjanak a múlt után, hanem tegyék oda magukat és gyógyítsanak! Ez a feladatuk, erre tettek esküt, és nem arra, hogy gőgből, hatalom- vagy becsvágyból kerékkötői legyenek a kórház tevékenységének. Ha nem sikerül adminisztratíve jó irányba terelni a kórház működését, akkor más módszereket is igénybe veszünk majd” — fogalmazott Pataki Csaba.