A Dakar-rali egy elit csoportjának szeretne a tagja lenni Gyenes Emánuel, aki tegnap már bejelentkezett munkahelyén. A hagyományokhoz híven ezen a napon tapssal és tortával várták a munkatársai, majd sajtótájékoztatón beszélt idei Dakar-élményeiről.

Már hagyománynak számít, hogy az év első hónapjának a végén az Autonet cég szatmárnémeti székhelyének alkalmazottai ünnepi keretek között fogadják a Dakar-raliról hazatérő munkatársukat, Gyenes Emánuelt.

Csehi Árpád vezérigazgató és Ilonczai Tamás marketingigazgató fogadták Manit, akit kollégái tapssal fogadtak a cégszékhely épületének előcsarnokában. Mani a múlt hét közepén tért haza Dél-Amerikából, pályafutása nyolcadik Dakarjáról, de csak tegnap „állt ismét munkába”. „Még volt néhány nap szabadsága, hogy kiheverje ezeket a napokat” — jegyezte meg mosolyogva Ilonczai. Az idei első munkanapja természetesen a beszámolóról szólt, a cég vezetői jóvoltából pedig a „hagyományos” torta sem hiányozhatott a fogadásról. Ezt követően az Autonet Motorcycle Team versenyzője sajtótájékoztatón is beszélt élményeiről.

„Bizonyára azért annyira népszerűsített és ismert verseny, mert ilyen kemény. Így jutott el a negyvenedik kiírásig” — mondta Mani, aki az eddigi nyolcból, amin elindult, hét Dakar-ralit fejezett be. „Ez volt az eddigi legnehezebb verseny, s ezt a szervezők és a nagyon rutinos pilóták is elismerték. A nyomvonal egyébként elviekben ugyanaz volt, mint az előző években, vagyis ismertem a terepet, de a idén a szervezők csavartak egyet, és az erdei utak, köves utak helyett off piste-re küldtek. Gyakorlatilag csak koordináták alapján tudtunk tájékozódni a semmi közepén. Ez volt a legnagyobb kihívás az idei kiíráson, hiszen sokkal több homokos terepre vittek. Már az első hat nap is nehéz volt Peruban, mert csak homokdűnék között versenyeztünk. Ezután következett a hideg és magasan fekvő Bolívia. 4800–4900 méter magasságon a motorkerékpár is szenvedett, de az emberi szervezetre is megterhelő ez a tengerszint feletti magasság. Az én szempontomból ezzel nem volt gond, sokkal inkább a megfázás gyötört, ami éppen Bolíviában ért utol. Ekkor 400 kilométer összekötő szakaszunk volt 2 Celsius-fokban, esőben, így mire a speciális rajthelyéhez értem, éreztem, hogy lázas vagyok. Ezután 220 km mért szakasz következett, majd újabb 80 kilométer összekötő La Pazig, és itt még egy pódiumra is fel kellett hajtani, hogy ünnepeljenek a helyiek. Én már alig vártam, hogy a gépparkba érjek, hogy találkozzak a szerelőcsapattal, hogy átöltözhessek, de még ők is késtek két órát, mert a bolíviai sebességkorlátozás miatt 500 kilométert csak 80 km/h-s sebességgel tehettek meg.

Mindezek ellenére egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy megálljak és feladjam a versenyt. Csak arra gondoltam, hogy befejezem a versenyt, és hogy ne veszítsek sok időt. Tudtam, hogy néhány nap alatt elmúlik ez a betegség is. Egy éven keresztül vártam ezt a versenyt, nem fog ki rajtam egy ilyen betegség. Ezután Argentínában 43 Celsius-fok meleg is volt, de jobb volt így, mint a nagy hidegben.”

Nagyon erős új modellek

„Próbáltam minél jobb időt elérni. A tempóm nagyjából ugyanaz volt, mint az előző években, de idén nagyon erős motorokkal érkezett a Honda és a Yamaha. Ezekhez privát motorosok is hozzájuthattak. A KTM is új modelljével érkezett a Dakarra, de ezt csak a gyári pilóták kaphatták meg. Ezért volt akkora különbség az élmezőny és a többiek között, hiszen az új modellek sokkal erősebbek voltak. Amikor néztem a nevezési listát, akkor számolgattam, hogy hova férhetek be a végére, de azzal nem számoltam, hogy olyanok jönnek majd elém, akik idén új, gyári modelleket kaptak.

Remélem, hogy jövőre sikerül nekem is új modellt vásárolnom, amivel nekivághatok a kilencedik Dakaromnak. Hamar kell döntést hozni ez ügyben, mert csak hetven darabot fog legyártani a KTM, és csak az első rendelőket fogja kiszolgálni. Ezt a gépet csak szeptember-októberben fogják leszállítani, és vélhetően drágább lesz, mint ez a modell, amelyet három évvel ezelőtt 32 ezer euróért vettem” — mondta Mani, aki egyike volt annak a 85 motorosnak, akik teljesítették a teljes távot. Mint ismeretes, a szatmári pilóta 2018-ban az összetett táblázat 23. helyén zárt.

Románia legjobb motoros versenyzője újságírói kérdésre elmondta, hogy 10 milliméteren múlt, hogy nem indulhatott végül a maraton kategóriában, a versenygépen kicserélt felfüggesztés ugyanis ennyivel volt hosszabb a standardnál. Helyben kellett döntenie, hogy kicseréli a felfüggesztést az eredetire, vagy átiratkozik a szuperprodukció kategóriába. Végül nem történt csere, így Mani nem abban a kategóriában indult, amelyet eddig már kétszer megnyert.

Ez a 10 milliméteres különbség egyébként többek között abban segíti a versenygép működését, hogy több olajat kap, így a hűtése is jobb, és mivel a rugója is hosszabb, jobban le tudja csillapítani a rezgéseket.

Mani továbbá elmondta, hogy a mostani versenygépét nem szeretné eladni addig, amíg nem lesz új motorkerékpárja. Ha sikerül megrendelni az új modellt, akkor ezt még megtartja edzésekre.

A szatmári motoros egyébként egyedül tért haza, a szerelőcsapat két tagja, Oláh László és Rácz Szabolcs ugyanis tíz napig Dél-Amerikában maradt kipihenni a kéthetes, 9000 kilométeres Dakar-ralit.

A jövővel kapcsolatosan Mani elmondta, hogy a szervezők talán elviszik Argentínából a Dakart. Várhatóan kihagyják majd Bolíviát, és Chile, valamint Peru után észak felé veszik az irányt, így Ecuadorba visz majd az útvonal. Ez hivatalosan csak márciusban derül majd ki.

A szatmári motoros végül a versenyidénnyel kapcsolatosan elmondta, hogy egyelőre csak a magyarországi kiírásokat látta, mivel a román szövetség még nem állította össze a honi versenynaptárt. „Két bajnoki kiírást szeretnék választani, ahol a futamok nem fedik egymást. Az egyik verseny biztosan a magyarországi endurokrossz lesz, ahol tavaly ezüstérmes lettem, idén pedig bajnok szeretnék lenni. Természetesen világbajnoki futamokra is jó lenne menni, de ezek nagyon költségesek. Igaz, hogy ezek a futamok nagyon jól felkészítenek a Dakarra, de ha nincs rá lehetőség, akkor én ezzel is megelégedek, hogy részt vehessek a Dakaron, hogy legyen legalább tíz részvételem, mert akkor szintet lépek, és bekerülök a Dakar-legendák közé. Ez az egyik vágyam.”

Pesek Attila