Mama — mindenki így nevezi — már szeptemberben elkezdett készülődni karácsonyra. coque iphone 5 Eltervezte, hogy milyen ételeket készít, hogy meg tudja kínálni a gyerekeket, az unokákat, a dédunokákat és mindenkit, aki karácsonykor meglátogatja. A tervek sokkal gazdagabbak, mint az anyagi háttér, amelyek azok megvalósításához szükségesek, de jólesik tervezni. A gyerekek és az unokák mondják, hogy ne tervezzen semmit, majd ők elviszik az ünnepen, mehet sorban mindenikhez, de mama nem érzi jól magát, ha nem ő készül, ha nem hozzá mennek, mert azt tartja, hogy csak azok mennek karácsonykor másokhoz, akik képtelenek ellátni magukat. Legtöbbször ott ül egyedül az ablak közelében. Mi mást tehetne, a hosszú napokon valamivel el kell tölteni az időt. coque iphone 4 Sokat van egyedül, mert ahogy a gyerekek és az unokák mondják, nincs idejük gyakran látogatni, sok a dolguk, nem érnek rá, ha néha be-beugranak, lerakják az asztalra az ételt, erről-arról megkérdezik, és mennek is tovább. Más ez a világ — mondja mama —, amikor ő volt fiatal, úgy kellett beosztani az időt, hogy tudja nevelni a gyerekeket és az unokákat, és tudja gondjukat viselni az időseknek. Akkor is volt dolog éppen elég, igaz, akkor, hogy mindenre jusson idő, korábban kelt és később feküdt le. Ki emlékszik már erre, igaz, nem is emlékezhet, mert sem a gyerekek, sem az unokák nem látták, mikor ébredt és mikor aludt el. Nem azért tette a dolgát, hogy azt bárki is észrevegye, hanem azért, mert így látta jónak. Nem zavarja őt, hogy a mai fiatalok másként látják a dolgokat, és elfoglaltságukra hivatkozva keveset törődnek vele. coque samsung Az fáj neki inkább, hogy keveset látja őket, és ha rászorulnak (mert ez gyakran előfordul a fiatalok életében), nem tud nekik segíteni. Nem tudja kínálgatni őket finom falatokkal, olyan különlegességekkel, amiket már csak ő és a vele egykorúak tudnak elkészíteni. Gyerekei valaha nagyon szerették ezeket az ételeket és süteményeket, de ma már nem hiányolják, az unokák pedig nem szeretik, idegenkednek tőlük. Mama ott ül egyedül a néha hűvös, néha túlfűtött szobában a hosszú napokon. Amikor nem lát semmi különöset az ablakban, feláll, elmegy a szekrényig, előveszi a régi fényképeket, s ezeken keresztül megpróbálja visszaidézni a múltat, a szép emlékeket. Sok emlék gyűl össze az ember életében az évek során, főként azokban, akik túl vannak már a hetvenen, ők azok, akik többször néznek vissza, mint előre, és ha csak lehet, nem a rossz, hanem a jó emlékek jutnak eszükbe. Főként azok a régi karácsonyok, amikor kicsik voltak még a gyerekek, és igyekeztek mindent megtenni, hogy a gyerekeik karácsonya szebb legyen, mint amilyen az övéké volt. Az unokák és a dédunokák karácsonya már egészen más, ezeket mama már nem is igazán érti, szokatlan és érthetetlen számára, hogy sokkal több a külsőség, mint az az igazi varázs, ami karácsonykor áthatja, át kellene hogy hassa az embereket. A rossz emlékek akkor jönnek elő, amikor mamának hiányérzete van, amikor elkerülik a gyerekek, az unokák és a dédunokák. El lehet fogadni, hogy a gyerekeknek tanulni kell, a felnőtteknek pedig dolgozni, de ez nem vigasz, a magyarázat nem pótolja a hiányt. coque autres huawei Gyakran akkor is néz ki az ablakon, amikor határozottan tudja, hogy nem fog jönni senki. De mi van, ha mégis? Ha mégis akad idő, ha mégis úgy rendezik a dolgaikat, hogy legyen idő? Mama naponta többször is átlapozza a Bibliát, számára mindig ez volt a legfontosabb olvasmány, mert akármennyit olvassa, mindig talál benne valami új üzenetet. coque huawei p30 Átlapozgatja az újságot is, gyakran nézi a televíziót, de sokszor arra gondol, hogy nem az igazság van leírva az újságban, nem a valóságról beszélnek a televízióban, nem jön, hogy elhiggye azt a sok rosszat és gonoszságot, ami a világban megtörténik. Nem akarja elhinni, hogy karácsonyra várva vagy éppen karácsonykor az emberek nem a jóra törekednek, hanem olyan dolgokat cselekednek, amik nem a karácsonyt váró emberekre jellemzők. Mama büszke a gyerekeire és az unokáira, sőt, a dédunokáira is. Gondolni sem mer arra, hogy ők bármikor rosszat tesznek, biztos benne, hogy mindig úgy élnek majd, ahogy ő nevelte őket, már amennyire volt rá lehetősége. Sajnos ma már a gyerekek nem élnek együtt a szüleikkel házasság után. Az unokákat még nevelte a maga módján, de a dédunokák már bölcsődében és óvodában nőttek fel, teljesen más nevelési módszerek szerint, és sajnos ez meg is látszik rajtuk. Valahol ebből is fakadhat az, hogy ritkán látogatják, hogy nem kötődnek hozzá, és csak magyarázkodás, kifogás az, hogy nagyon elfoglaltak. Mama fejében egész nap, de az éberen töltött éjszakákon is sok minden megfordul. Sok mindent lát ő, de igyekszik elhitetni magával, hogy valóban mindenkinek sok a dolga, és nem tud időt szakítani a nagymamára. De a nagymama azért nagymama, hogy így is szeresse a gyerekeit és az unokáit. Ő nem léphet ki önmagából, nem tud megváltozni, nem tud megharagudni, rosszul esnekneki dolgok, de megvigasztalja magát, és ő magyarázkodik, hogy ennek így kell lennie, ilyen a világ, kellene rajta változtatni, de az ő gyerekei és unokái erre képtelenek, mások pedig nem akarják. Ilyenkor is az a végkövetkeztetés, az a fontos, hogy a gyerekeknek és az unokáknak jó legyen, és ha nekik jó, akkor mamának is. Mama egyedül készül karácsonyra. coque samsung a20 Számolgatja néhány napja kapott nyugdíját, ami a legfontosabb számlák kifizetésére sem elég, de próbálkozik az átcsoportosítással, keresi, hogy melyek azok a számlák, amiket mindenképpen ki kell fizetni, és mi az, amit lehet halasztani a következő nyugdíjig, ami semmivel nem lesz több, mint a mostani, a fizetnivalók viszont növekedni fognak, de karácsony jön, ami kiadásokkal jár, s ilyenkor százszor át kell gondolni a megoldási lehetőségeket. Mama nem tudja elképzelni a karácsonyt bejgli, töltött káposzta, sült kolbász nélkül. coque huawei nova Azt sem tudja elképzelni, hogy karácsonykor ne menjen el a templomba, hiszen a karácsony a Megváltó születésének az ünnepe, minden egyéb csak az ünnep lényegéről tereli el a figyelmet. A templomban, a családban akkor teljes az ünnep, ha van kivel megosztani az örömöt. Mama mindig erre vágyott, erre vágyik ma is. Azt szeretné, ha gyerekeivel és unokáival meg tudná osztani az örömöt, az örömöket. Körülveheti az embert bármilyen kincs és pompa, egyedül mit sem ér az egész.