Szatmár megyéből minden korosztályban díjaztak egy-egy kiemelkedő eredményt felmutató tanulót, a 9. osztályosok kategóriájában Kabos Tímea, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja bronz fokozatot, a 10. osztályosok között Nagy Boglárka, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja ezüst fokozatot, a 11. osztályosok között Cuculeanu Cristian David, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákja bronz fokozatot, a 12. osztályosok kategóriájában Kiss Krisztián, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja arany fokozatot vehetett át. A Mákvirág-táborban több programot is szerveztek, ám a jelenlegi járványhelyzet miatt nem minden díjazott vett részt ezeken. A Szatmár megyei díjazottak közül Nagy Boglárka és Cuculeanu Cristian David volt jelen, ők személyesen vehették át díjaikat, míg Kabos Tímea és Kiss Krisztián később kapták meg elismeréseiket.

Mákvirág-díjra, azaz A megye legjobb IX., X., XI. és XII. osztályos tanulója címre azok a középiskolás diákok pályázhattak, akik a 2020/2021-es tanévben kiemelkedő eredményeket értek el tantárgyversenyeken, kulturális és sportrendezvények díjazottjai, valamint példás magatartású tanulók. A tanulók a díjra megyénként pályázhatnak, és elérhetik a bronz, ezüst, arany és gyémánt fokozatokat aszerint, hogy a pályázó diák egyszeri, kétszeri, háromszori vagy akár négyszeri kitüntetett. Az elismerés odaítélésének szempontjai a kiváló tanulmányi eredmények, hazai és nemzetközi versenyeken, iskolán kívüli tevékenységeken, kulturális tevékenységeken való részvétel, valamint a jó magaviselet. A díjazottak számára az oklevél, valamint érem mellett az RMPSZ jutalomtáborozást is biztosított. A pályázatok elbírálását a megyei RMPSZ-elnökségek végezték, ellenőrizve az oktatási intézményekben a pályázatban feltüntetett adatok hitelességet.

Személyes vélemény

A Mákvirág-táborban részt vevő két diák néhány mondatban elmondta, milyen érzés volt a táborban való részvétel, illetve a díj átvétele, de terveikről is meséltek kicsit.

— Mit jelent számodra a díj?

— Nagy Boglárka: Számomra még mindig hihetetlen, hogy nekem ítélték a Mákvirág-díjat, nagyon hálás vagyok érte, és reménykedem, hogy kellő munka mellett, a következő évben is lesz majd lehetőségem megpályázni ezt a díjat.

— Cuculeanu Cristian David: Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy idén én kaphattam ezt a kitüntetést, hiszen úgy gondolom, hogy megyénkben nincs hiány a tehetséges, ambiciózus és céltudatos diákokból, akik rengeteg erőfeszítést fektetnek bele a versenyekbe, a személyes vagy akár közösségi projektekbe. Ezért számomra ez a díj sokkal inkább egy visszajelzés volt, hogy jó irányba haladok, hogy a kemény munka megtérül. Igyekszem a továbbiakban is megfelelni a saját elvárásaimnak, továbbra is feszegetni szeretném a határaimat, mert fejlődni csak így lehet igazán.

— Milyen érzés volt ennyi idő után újra táborba menni? Milyen volt a tábor?

— Nagy Boglárka: Az idei Mákvirág-tábor volt életem egyik legjobb élménye. A járványhelyzetre való tekintettel sajnos nagyon sok díjazott nem tudott részt venni a táborban, így szerdától vasárnapig átlagosan 14–15-en voltunk jelen, végig családias volt a hangulat. A péntek esti díjátadás nagyon meghitt volt, izgalommal telve vártuk, mikor mondják ki a díjazottak neveit, hogy a jól megérdemelt tapssal tudjuk egymást ünnepelni.

— Cuculeanu Cristian David: Számomra az, hogy annyi értékes embert ismerhettem meg a szovátai tábor során, a legnagyobb pozitív velejárója a díjnak. Már az érkezésünk napján megtaláltuk a többi résztvevővel a közös hangot, és mivel nem voltunk olyan sokan, talán már az első pár órában kialakult egy olyan családias hangulat, amit én mindig is hiányoltam a táborokból, amelyekben eddig részt vettem, hiszen azokban már csak az esemény végére ismertük és kedveltük meg egymást igazán. Még én sem tudom, hogy hogyan, de itt ez teljesen máshogy alakult: annak ellenére, hogy sokszínű társaságunk volt, nagyon egy húron pendültünk egymással, és igazán jó, megkockáztatom, hogy életélményekkel gazdagodtunk. Sosem fogom elfelejteni a mély beszélgetéseket, esti lelkizéseket, a vicces pillanatokat, a közösen kitalált poénokat. Azt hiszem, rengeteg szokatlan, mégis erős barátság fonódott abban a pár, a Teleki Oktatási Központban eltöltött napban, és bízom benne, hogy azt a sok, ott összegyűjtött pozitív érzést sokáig el tudjuk raktározni, mint amolyan boldogságbefőttet, amelyből a nehezebb időkben is energiát tudunk meríteni. Külön köszönettel tartozunk a felvigyázóinknak, a programfelelősöknek, Beának, Zsoltinak és Tamásnak, amiért akkora odaadással dolgoztak azért, hogy jól érezzük magunkat, hogy kreatív összerázó feladataikkal megadták a lehetőséget arra, hogy igazán szoros kötelékek alakuljanak ki közöttünk.

— Milyen terveid vannak a továbbtanulással kapcsolatban?

— Nagy Boglárka: A terveim még nem annyira körvonalazódtak a fejemben, az informatikával szeretnék egyetemen is foglalkozni, de még semmi pontosabbat nem tudok mondani, mert még nem döntöttem a továbbtanulásom szempontjából.

— Cuculeanu Cristian David: Ha minden jól fog menni, a tanulmányaimat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen fogom folytatni. Mindig is passzióm volt az, hogy segítsek a társaimnak, az orvosi pálya pedig a nehézségei ellenére nagyon vonzó számomra, ezért bízom benne, hogy helyt tudok majd állni, és sikeresen fogom venni az utamba kerülő akadályokat.