A kosarat mindig a lány kapja udvarlójától, amit ha május 1-jén kitesz az ablakba, jelzi mások számára, hogy a szíve már foglalt. Nem mindegy azonban, hogy milyen színű kosarat kap a leányzó. A fehér színű házasság közeledtét jelenti, eljegyzés után ajándékozzák inkább, a rózsaszín pedig komoly kapcsolatra utal, akkor kapja a lány, ha a következő évben férjhez megy. Lila színűt akkor ajándékoznak, ha már hosszabb ideje tart a kapcsolat, zöldet pedig a kibontakozóban lévő kapcsolatban állók kapnak, kék színekben pompázót kap, ha csak egy barát vagy ismerős ajándékozza, míg narancs- vagy citromsárgát az apukák szoktak adni kislányuknak. Térségünkben a leggyakrabban színes kosarat ajándékoznak az udvarlók. Míg a régmúlt időkben a hagyomány szerint a fiú édesanyja vagy nővére vitte el a májuskosarat, aminek fejében a lány ajándékot adott a „kosárhozónak”, mára már teljesen természetes, ha a fiú adja át szerelmének. S bár divatjamúlt szokásnak tűnhet, bizony a fiatal lányok szívét most is megdobogtatja, ha szerelmüktől májuskosarat kapnak.
Megyénkben még mindig él a hagyomány, és április 30-án az udvarlók májuskosárral lepik meg szerelmüket. „Még mindig él a májuskosár hagyománya, igaz, folyamatosan csökken a kereslet iránta. Én úgy tapasztalom, leginkább a vidéken élők igyekeznek megőrizni ezt a hagyományt. Egy májuskosár 150–200 lejbe kerül, de manapság a fiatalok már nem ragaszkodnak a kosárformához, hanem szimbolikusan a manapság divatos nagyobb, papírba csomagolt virágcsokrot vagy virágdobozt ajándékoznak, melyek kevesebbe kerülnek, mint a hagyományos kosár” — mondta el megkeresésünkre Muncean Mónika virágkötő, aki azt is megjegyezte, hogy a fiúk gyakran az utolsó pillanatban kapnak észbe, hogy májuskosarat ajándékoznának.
A Tövisháton ugyanakkor szintén szerelemjelző gesztusként a májusfaállítás dívik. Ezt rendszerint április utolsó éjszakájára tervezik az udvarlók a barátaik segítségével. A lányos házak kapujához erősítik, és színesebbnél színesebb szalagokkal díszítik, és aztán lehet találgatni, hogy ki a titkos hódoló.
Sógor Beáta