A hagyományok szellemében, májusi szerenáddal köszöntötték a tavaszt a Reménység Központ nyugdíjas klubjának tagjai.

Vidáman lebegtette a tavaszi szél a Központ épülete előtt álló májusfa színes szalagjait, az elegánsan felöltözött urak zakóhajtókájukra gyöngyvirágot tűzve vették körbe a harmónikást, míg a nem kevésbé elegáns hölgyek izgatott pírral az arcukon (akárcsak a fiatal bakfisok), tavaszi virágszálakat szorongatva kezükben gyújtották meg a gyertyákat és könyököltek ki az intézmény ablakaiba – hiszen ezzel jelezték: örömmel fogadják a szép szerenádot.

A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet által működtetett Reménység Központban minden jelentős ünnep alkalmával összejövetelt és táncos mulatságot szerveznek a tagok számára, akik közül tegnap délelőtt nyolcvanan gyűltek össze a tavaszt, a megújulást – és miért ne – a fiatalságot köszönteni. Hiszen a májusi szerenádozás és az azt követő bál mindig visszahozza egy kicsit fiatalságukat is – egy-egy könnytől bepárásodó szempár is ezt bizonyítva -, ugyanakkor a Központ tagjainak örökifjúságát is igazolja, hiszen a hölgyek ugyanazzal a csintalan mosollyal dobták az orgona-, rezeda- és tulipánesőt az éneklő férfiakra (akik között volt olyan, aki nem csak virágot, de még csókot is kapott), mint sok-sok évtizeddel ezelőtt.

A szerenád során olyan klasszikus és közismert dalok hangzottak fel az ablakok alatt, mint az Akácos út, a Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát vagy az Utóljára küldöm neked s az éneklés az épületben is folytatódott. A szerenádot hagyományosan az áprilisban születésnapjukat ünneplők köszöntése követte– idén 15-en fogadták társaik jókívánságait – majd kezdetét vette a tánc. A szeretetvendégséggel, hölgyválasszal és sok kellemes perccel telt májusi bál a kora délutáni órákban ért véget.

 Szabó Kinga Mária