Szombaton délután egy még nem teljesen elfeledett, de közéletből már eltűnt szokást elevenítenek fel a település aprajának–nagyjának részvételével, a gyermekek előadásával és Csillagocska–táncházzal.

Egykor – de azért még nem olyan régen, hogy ne emlékeznének rá sokan – szinte elképzelhetetlen volt az udvarlás és május első éjszakája, főleg vidéken, májusfa állítása nélkül. A májusfát a falu fiatal legényei csoportba szerveződve állították szerelmük vagy udvarlási szándékok jeléül, s fizikai munkát is jelentett, hiszen a fiatal nyír– vagy hársfát előbb ki kellett vágni valamelyik közeli erdőben, majd azt a számukra kedves lány házáig vinni s ott a kapuhoz állítani, kerítésoszlophoz kötni, természetesen az éjszaka folyamán vagy kora hajnalban. A lány, ha fogadta a májusfát és a legény szándékát, háromszor egymás után meggyújtott egy szál gyufát vagy gyertyát. A szokás a későbbiekben kibővült azzal, hogy a leányok megdíszítették színes szalagokkal a fa ágait illetve a lányos-ház gazdája fogadta a májusfát állító legényt és megvendégelte azt. A változó idők, a tiltások megnyírbálták ezt a ma már feledésbe merült szokást, a faállítás helyét átvette a májusi kosár, májusi csokor és rövid ideig a szerenádozás, mely szintén a párkeresés, a kedveskedés jelképe volt. Ezek a szokások szavak nélkül hordozták az üzenetet, mely nyilvánvaló és „közérthető” volt az egész közösség számára. „Mai világunkban megvannak a szavak, az illemtudó udvarlási formulák, mégsem egyértelmű mindenki számára a szándék. A világ kinyílt és a fiatalok szokásait már nem jellemzi a régmúlt egyszerűsége és őszintesége. Ezért is tartom fontosnak „májusfa-állítás” szokásának újraélesztését, az általa hordozott üzenet tovább örökítését a mostani közösség számára ebben az évben a már várossá növekedett település szintjén és a későbbiekben a fiatal fiúk körében.” – magyarázza lapunk megkeresésére Krupa Anna főszervező, hozzátéve azt is: maga a kezdeményezés a Szatmár Megyei Hagyományokat Megőrző és Támogató Központtól származik, ugyanis ők vetették fel annak az ötletét, hogy egy olyan, valaha nagyon is élő, de mostanra már feledésbe merült hagyományt „keressenek”, amely visszahozható az emberek köztudatába.

„Az idősebbek közül sokan, mikor megtudták, mire készülünk, nagyon is örvendtek, hiszen ezek a 65 – 75 éves asszonyok és férfiak úgy emlékeznek vissza a májusfaállításra, mint ifjúkoruk legszebb és legizgalmasabb pillanataira. A szombati rendezvény programját igyekeztünk úgy kialakítani, hogy minden korosztály számára érdekes legyen, s az elkövetkező években igazi családi programmá nőjje ki magát. Optimista vagyok és remélem itthon is sikerül elérnünk azt, amit Magyarországon, ahol sikerült nagyon szépen visszahozni a köztudatba ezt a szokást, s már majd'minden településen állítanak májusfát.” – mondja, hozzátéve: minden érdeklődőt szeretettel várnak szombaton délután a lakodalmasterem udvarára. Ide 17,30–kor érkezik meg a több méter magas –akkor még csak – nyírfa, majd a helyi iskola diákjai rövid ismertetőket olvasnak fel a májusfa állítás eredetéről, helyi megvalósításáról, szokásairól és a jelzésekről, a helybeli idősek pedig emlékeiket idézik fel. Közben a helyi, Járjad lábam gyermeknéptánccsoport fellépése népi gyermekjátékokkal, népdalokkal színesíti a programot, s ezzel párhuzamosan a fiatalok feldíszítik a fát színes szalagokkal, majd felállítják azt. 18,30–tól a Sárközújlaki Iskola 3. B osztálya humoros jelenetekben villantja fel a falusi emberek mindennapjait, majd 19,30-tól kezdődik a táncház, Benedek Árpád nagyváradi néptáncoktató vezetésével, a nagyváradi „Csillagocska” zenekar muzsikálására.

Szabó Kinga Mária