Izgatott aprókák és ifjak, kíváncsi felnőttek gyülekeztek a sárközújlaki szabadidőpark  közepén csütörtökön délután, ahol már tartóba állítva várta a két nyírfa, hogy feldíszítsék és felállítsák őket – felelevenítéseként annak még nem teljesen elfeledett, de közéletből már eltűnt szokásnak, amely nélkül pár évtizeddel ezelőtt még szinte elképzelhetetlen volt az udvarlás és május első éjszakája, főleg vidéken.

Az egybegyűlteket Krupa Anna, a rendezvény hét évvel ezelőtti ötletgazdája és azóta is fáradhatatlan főszervezője köszöntötte, majd rövid ismertetőben hangzott el, mi is a májusfa; ki, kinek és miért állították, melyek voltak a jelentései, az íratlan „illemkódex” mit írt elő ezzel kapcsolatban. 
A májusfát a falu fiatal legényei csoportba szerveződve állították szerelmük vagy udvarlási szándékok jeléül, s fizikai munkát is jelentett, hiszen a fiatal nyír– vagy hársfát előbb ki kellett vágni valamelyik közeli erdőben, majd azt a számukra kedves lány házáig vinni s ott a kapuhoz állítani, kerítésoszlophoz kötni, természetesen az éjszaka folyamán vagy kora hajnalban.
A lány, ha fogadta a májusfát és a legény szándékát, háromszor egymás után meggyújtott egy szál gyufát vagy gyertyát. Ha viszont a „világgyújtás” mozzanata elmaradt – akár nemtörődömségből, akár mert így utasította el az udvarlási szándékot –, azt keményen megtorolták a legények, legtöbbször úgy, hogy egyszerűen kiemelték a nagykaput oszlopairól s valahol a mezőn elrejtették – másnap reggel pedig az egész falu láthatta: valami malőr történt a párválasztás-udvarlás terén. Ennél nagyobb szégyen nem is igen érhetett egy lányt s a családját – talán csak az, ha egyáltalán nem kapott májusfát. 
A fa állítása jelzés is volt a közösség számára: az illető leány elérte a nagylányságot, járhatott már bálba is – első alkalommal a májusi bálba, természetesen –, ugyanakkor egyfajta „plyetykaújságként” is szolgált: melyik lány kapott nagyobbat, kié mivel volt feldíszítve vagy épp kiét csúfította el a „haragosa”.

A rövid ismertetőt követően — a gyermekjátékok bemelegítéseként — szalagrablás kezdődött, s amelyik lurkónak sikerült a legtöbb színes szalagot a többiektől elrabolni és derekára kötni, azt illette a dicsőség, hogy a fa tetejére is ő kötözhette az első szalagot, közben pedig kívánt valamit. Az idei kívánság messze nem öncélú volt, ugyanis a győztes azt kérte, hogy mindig ilyen sokan legyenek és ilyen játékos-vidám hangulatban teljen a májusfaállítás Sárközújlakon.
Ezután következtek a rendezvény talán legnyüzsgőbb pillanatai: a fák feldíszítése s a szalagkötésből a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki kivette a részét majd a már színesen tarkálló fák alatt a gyermekek népi játékokat játszottak Kósa Bianka és Szűcs Orsolya vezetésével. 

Míg a játszásbeli kellemes fáradtságot kipihenték, a citerákból dunántúli dallamok csendültek fel, aztán az Ördögrokolya kiscsoport rábaközi gyermekjátékokat mutatott be, majd a nagyok, pontosabban ifjak Förgeteg csoportja perdült nyírségi táncra, a nézők örömére — nem mellékesen  a sárközújlaki és avasújvárosi gyermekekből álló csoportok előadásukkal fellépnek majd Szatmárnémetiben is a Kossuth-kertben május 19-én, a Családi Hétvége keretében zajló  Jeles Piros Pünkösd Napján néptáncgálán is. 

Ennyi mozgást, játékot, táncot követően mindenki megérett egy kis szusszanásra és uzsonnázásra, annál is inkább, mivel a délutánnak még nem volt vége, a program közös táncházzal és népdaltanulással folytatódott.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!