A Tövisháton még mindig őrzik a májusi népszokásokat, bár ide is egyre nagyobb erővel törnek be a hagyományokat elsöprő modern szokások. Nagy Csilla Bogdándon a régi szokások híve.

Tegnap néhány tövisháti települést látogattunk meg, hogy megfigyeljük, mennyire őrzik az ott élők a május elsejei népszokásokat. Az alábbiakban két idősebb hölgy beszél emlékeiről, egy fiatal lány pedig a most kapott májusfa feletti örömének ad hangot.

A nyolcvanhét éves Tatár Julianna így emlékszik vissza a régi május elsejékre:

„A fiúk már előre kinézték, hogy hol vannak virágos meggyfák a kertekben, azokat éjjel kivágták, elvitték a lányos házak elé, odakötözték a kerítésoszlopokhoz, az utcaajtókat pedig levették, és elvitték a falu másik végére. Apám mesélte, hogy amikor ment a hadadi vásárba, megkérdezték tőle, hogy van-e meggyfája a kertben. Mondta, hogy igen. Volt — mondták neki nevetve —, de már ott van a Sáriék kapuja előtt, oda vitte a fia. Minden lánynak vittek abban az időben, az volt a divat. Sokan azt mondják, hogy a mai fiatalok csintalanok. Én azt mondom, a fiatal csintalan kell legyen. Májusi esténként kiültünk a ház előtti padra: beszélgettünk, énekeltünk, csintalankodtunk, eltöltöttük az időt. Abban az időben legtöbben májusban házasodtak. Nem volt eljegyzés, megkérték a lányt, és jött a lakodalom. Akkor nem tudtuk, hogy mit ünnepelünk május elsején. Később a férfiak — akiknek volt állandó munkahelyük — kaptak szabadnapot, hazajöttek, és végezték a dolgukat a mezőn.”

A hetvennégy éves Nagy Julianna is szívesen emlékszik vissza a régi időkre:

„1950-ben ötvenhatan születtünk a faluban (az elmúlt évben egy), párhuzamos osztályokban jártuk ki a nyolc osztályt, érthető, hogy élénk volt az ifjúság. Amikor már nagyobbak lettünk, a fiúk elmentek az erdőbe, a kertekbe, kivágták a fákat, és elvitték azokat a lányok háza elé. Iskoláskorban minden lány kapott májusfát, később a fiúk annak a lánynak vittek, akinek udvaroltak. Nálunk tornácos ház volt, a lépcső mellé kötözték a fát. Május elsején, amikor felébredtünk, azonnal kiszaladtunk megnézni, hogy van-e májusfa? Ma már egyre kevesebb májusfát állítanak, inkább az utcaajtókat viszik el egyik helyről a másikra. A Tövisháton nem volt divat a májuskosár. A fákra se tettek szalagot vagy más díszeket, csak úgy a maga természetességében állították a ház elé. Ha már voltak kivirágozott fák, azokat vágták ki, ha nem, csak úgy zöldellően helyezték el.

Hagyományőrzés

A tövisháti lányok ma is örülnek a májusfának. A bogdándi Nagy Csillát, a szatmárnémeti Eliza Zamfirescu Műszaki Szakközépiskola tizenkettedikes tanulóját nem lepte meg tegnap reggel, amikor meglátta az utcaajtó mellé állított hatalmas fát. Tudta, hogy a hadadnádasdi barátja állította, bizonyára a barátaival, ugyanis azt a nagy fát egyedül képtelen lett volna oda vinni és felállítani. Csilla, bár városon jár iskolába, mégsem mond le azokról a szokásokról, amelyek között felnőtt, ezért vette örömmel a májusfát és a mellé tűzött virágcsokrot.

Elek György