Bújócska, avagy egy csésze kávé — versek, kuplék, sanzonok, ilyen-olyan vallomások címmel Majtényi Erik-szövegekből készített stúdióelőadást László Zita színésznő és Hencz József zeneszerző, a bemutató csütörtökön 18 órakor lesz az Ács Alajos Játékszínben.

A különleges hangulatúnak ígérkező estre február 5-én, 18 órától kerül sor az Ács Alajos Játékszínben. Az előadásról Hencz József így nyilatkozott:

— Az okostelefonok világában, a már-már fojtogatóan reánk zúduló hírzuhatagban nehezen, vagy alig-alig elképzelhető, hogy nem is olyan régen — a történésektől sűrű idő gyorsan rohan — a bajba jutott, a kétségbeesett, az életveszélybe került ember segélykérő üzenetét palackba zárta és a szeszélyesen áramló óceán hullámaira bízta, azzal a reménnyel, hogy valahol az emberség egy csendesebb-nyugodtabb öblében célhoz ér. Majtényi Erik Üzenet a palackban című jegyzetében írja: „...a palackposta jelképe voltaképpen az író célját, élete értelmét fejezi ki”. A reményt, a bizakodást, „hogy a maga vízre bocsájtott palackjainak is célhoz érhet egy bizonyos hányada”. Majtényi vízre bocsátott palackjaiból harmincötöt horgásztunk ki. És egyáltalán nem palástolt izgalommal nyitogattuk őket sorra: váratlan, meglepő, furcsa, incselkedő, sajgóan fájó, elgondolkodtató, cinkosan fügét mutató, töprengő, puha-melegen lírai üzenetek: „rügyet fakasztanék meztelen ágon”, „játsszatok velem”, „egy vers szavalja önmagát”, „a kenyérbolt bezárt”, „ha nagyon fázol, közelebb húzódhatsz az emberekhez”, „megjött a négyes villamos”, „egy kéz melege kihűl a rézkilincsen”, „és nem mondták neki, hogy nagyfejű”, „máglyát gyújt a frizurák boglyáiban az ifjúság”, „legszebbik álmunk bundát ígér”, „nem láttatok kint ácsorogni este a kaputok előtt”, „kérek egy dupla rövidet!”, „ember vagyok, kit boldogságra szántak”, „mit feleljek, ha minden válasz visszás és fonák”, „szempillád rebben, mint lüktetés a kötözött sebben”, „a vonat többé nem indul tovább”...

Az előadásban együtt sorra nyitogatunk minden palackot abban a reményben, hogy célhoz érnek az író üzenetei.

„Irigylem Majtényi Eriket...” — ez is egy az üzenetek közül. És ha az idézőjeleket elhagyom, én is mondhatom: irigylem Majtényi Eriket, aki a gyűjtőtáborok, a Sziguranca alagsorai, a donyeci szénbányák után valahogy így tudott emlékezni: minden éhség közül a betűéhség volt a legelviselhetetlenebb!

Miért Majtényi?

Arra a kérdésre, hogy Miért épp Majtényi Erik írásaiból állították össze ezt a műsort Hencz József így válaszolt:

— Majtényi Erik kortárs volt, ismertük, félreismertük, de nem ismertük az igazi Majtényit: a költőt, a publicistát, azt a Majtényit, aki a prózájában is költő volt. Egyszer a kezembe került egy kötete, amelyik rákésztetett a nagy felismerésre. De menjünk vissza egy kicsit az időben! A huszadik század elején a nyugatosok világában élt egy olyan műfaj, hogy irodalmi sanzon. Olyan nevek gyakorolták ezt a műfajt, mint: Emőd Tamás, Juhász Gyula, Gábor Andor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő és mások. Mindig töprengtem, hogy ha abban a korban éltem volna, mennyire más lett volna az életem. Amikor rátaláltam Majtényira, több vers szinte kínálta magát, hogy zenét írjak hozzá. Csak le kellett üljek, hogy leírjam a fülemben zsongó dallamot. Majtényi gondolkodásban nagyon közel áll hozzánk. Úgy tud szólni, ahogy egyik ember a másikhoz. Szavaival nem akarta megváltani a világot, de nem tudta nem megírni a gondolatait. Egy roppant érzékeny ember volt a világ sorsát illetően. A legapróbb dolgok is más dimenziót kaptak az ő megfogalmazásában, azonnal fontosabbak lettek. Ezért fontos az, hogy Majtényi költészete eljusson a mai emberekhez.

Elek György