Egy kis falazás, vakolás, miegymás megy mindenkinek. A jó szakemberek nem érnek rá, a munka nem várhat. Kivesz az ember egy hét szabit, megveszi a jó kis melós ruhát a szupermarketből akciósan, és azonnal mindenhez is elkezd érteni. Láttam tavaly, hogyan csinálja a sógor, meg fenn van a neten is a kínaiaknál — és már keveri is az anyagot, veri fel a falra. Ha egy kicsit huplis vagy éppen dúcos, eltakarja majd a festék meg a burkolat vagy a ruhásszekrény. Mit lehet tenni, az asszony nem enged úgy neki az idei télnek, hogy ne lenne megjavítva, befoldozva, kifestve. Egy évet kibír a munka így is, majd jövőre hátha ráér a Józsi, neki jobban rááll a keze, de most még Németbe van a rokonoknál, nem jön haza, csak télire. Ott is sok a meló, nincsen szaki, meg ha van, az drága, a Józsi megoldja nekik olcsóbban, de még így is jobban jár, mintha itthon gürizne aprópénzért. Meg az is a baj, hogy itthon nem nagyon épít senki új házat, amelyiknek egyenesek a falai. Mindenki csak olyat vesz meg, amelyik nem kell a tulajának, mert vagy elkísérték már az utolsó útjára, vagy a gyerekeké lett, azok meg külföldről már nem jönnek haza ide, a csóróságba.

Na kérem, ezek a házak olyanok, hogy nincsen bennük egy 90 fokos sarok sem. De még mutatóba sem lelni egyet sem, ám az új tulajok látták a neten, hogy vannak, akik ezekből palotákat meg csodavárakat tudnak varázsolni. És nekik is olyan kell, semmiből sok és szép meg jó is persze. Olcsón! Ezt nem szeretik a jó szakik, mert ha meg is tudják oldani, nagyon sok munkát és ideget kíván, azt meg ugye nem fizeti meg senki. Amikor egy fal plusz harmincról indul, és a mínusz végtelenbe tart, akkor oda hogyan tesz fel az ember egy menő sarokkádat? Annak a tervezőmérnöke nem is gondolt bele, hogy a sarkokat amorfoknak kellene számolnia. Így élünk mi itten csináldmagadiában, és megoldjuk okosba’, mert muszáj. Azért kaptuk a gondolkodás képességét, hogy éljünk is vele. Hát ne hazudtoljuk meg a mondást, hogy itt a korlátlan lehetőségek földje van!

Végh Balázs