Telt házas és színpompás népviseletes volt a Magyar menyegző ősbemutatója szombaton a Kolozsvári Magyar Operában — hiszen az erdélyi, pontosabban kalotaszegi néptánc, népzene erejét és a szerelem örök történetét egyesítő film bemutatójára nagyon sokan viseletben érkeztek, jegyeket pedig már hetekkel korábban nem lehetett kapni.

A Magyar menyegzőben — amelyet egyébként sokan Kalotaszegi menyegzőként vagy Erdélyi menyegzőként is emlegetnek — Kalotaszeg lenyűgöző, egyedi kultúrája jelenik meg viseletekben, népszokásokban, zenében és a táncban, ugyanakkor a film főhajtás a legendás koreográfus, Novák Ferenc „Tata” életműve előtt, aki generációkat inspirált a magyar néptánc megőrzésére és továbbvitelére. 

"Mi összefogva zenét, táncot, képeket, a viseleteket, és ezt a csodálatos érzést, ezt a szeretetet, ami itt és egész Erdélyben fogad, egy filmmé fogalmazzuk és átadjuk a magyarságnak" — mondta Káel Csaba rendező, csodálatosnak nevezve azt is, hogy a kalotaszegiek, akik számára még élő az örökség, a magyarországiaknak is megmutatják, és segítenek azt továbbadni az utókornak. 

Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója megköszönte az alkotóknak, hogy a filmmel Erdélyt, Kalotaszeget népszerűsítik világszerte, s felidézte azt is, hogy az opera épületében 105 éve tartották magyar film ősbemutatóját, a Janovics Jenő vezette filmgyár utolsó filmjét, a Világrémet.

A történet két budapesti fiatalember, András és Péter napjait követi nyomon, akik a 80-as évek elején Budapestről Erdélybe utaznak, hogy részt vegyenek András unokatestvérének lakodalmán — aztán a kalotaszegi faluban életre szóló kalandba keverednek. A két fiatalnak azonban hamarosan olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek következményei kiszámíthatatlanok.   

A nézők a mai világból belecsöppennek az 1970-es évek végének kalotaszegi világába, ugyanakkor a táncházmozgalom kezdeteibe is. A filmben közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes, a koreográfiákat kalotaszegi zenékre mutatják be, de bevontak olyan erdélyi zenészeket is, akik még jobban hitelesítik a folyamatot - hangsúlyozta Káel Csaba rendező, kiemelve: Pál István Szalonna úgy szerkesztette össze a dalokat, hogy zenei dramaturgiai íve is van a filmnek. Emellett megjelennek a táncházmozgalom olyan legendás képviselői, mint Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Farkas Zoltán Batyu, Tóth Ildikó Fecske, valamint a Muzsikás Együttes.

Zsuráfszky Zoltán vezető koreográfus szerint olyan táncfilm még nem született, amely eredetiségében mutatja be ezt az archív, évtizedeken át gyűjtött anyagot. "Szeretnénk átadni az embereknek, hogy milyen élmény belecsöppenni egy kalotaszegi lakodalomba, mulatságba, milyen élmény látni azt, hogy mekkora elánnal táncolják azt a hagyományt, amit az ott élők megőriztek "- mondta, hozzátéve: átadják azt az élményt, amelyet maguk is átéltek az 1980-as évek elején. 

Pál István Szalonna, a kalotaszegi anyag szerkesztője szerint a Kárpát-medencében a közösséget csak az ember tudja megtartani. A muzsikusok között olyan nagy zenészgenerációk tagjai vannak, amelyek az elmúlt többszáz évben Kalotaszegen szolgálták az embereket és végigmuzsikálták az életüket. Mint emlékeztetett, Kalotaszegen minden egyes régiónak egy-egy család vitte a muzsikáját. Erre a gazdag hagyományra méltán lehetünk büszkék - hangsúlyozta.

Egy korábbi interjúban Lajos Tamás vezető operatőr azt is kifejtette, hogy a film Korniss Péter fotográfus, fotóriporter szellemét és vizuális munkásságát is megidézi. A képek által próbáltak olyan atmoszférát teremteni, amely a Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus autentikus világát hozza elő. 

A forgatás a budapesti helyszínek és a Szentendrei Skanzen mellett természetesen itthon, Mérában, Bogártelkén, Vistában és további kalotaszegi helyszíneken zajlott, nagyon sok helybéli statiszta szereplésével — helyszínei pedig bogártelki házak és csűrök, a magyarvistai templom, a mérai tájház.

Mint az ősbemutatón elhangzott, a táncházmozgalom alapítói előtt is tisztelgő alkotás "egy olyan nemzedékről szól", amely a határok ellenére, a kommunizmus elhallgatásának idején "mégis felfedezte Erdélyt" — miközben az utakon zötykölődtek, élvezték a népzenét, találkoztak az őket segítő erdélyi emberekkel és "észrevétlenül hazatértek Erdélybe". Megértették kik ők, honnan jönnek, és hogy létezik az a dimenzió, sőt az az élet legfontosabb dimenziója, ahol az utunk, nyelvünk, hitünk, kultúránk, könnyű és nehéz álmaink mégiscsak közösek. 

Kelemen Hunor szövetségi elnök felidézte a 80-as éveket, amikor járt táncházban és Kallós Zoltán néprajzkutató vezetésével Kalotaszeget is megismerte. Rámutatott: a táncházmozgalom a szabadságot adta a kommunizmus sötét éveiben, egy csoda volt. "A csoda az volt, hogy miközben a kommunista diktatúra mindent megpróbált betonba önteni, a fákat, a házakat, a magyar identitást próbálta eltüntetni, addig a táncház azt üzente, hogy vannak gyökerek, amelyeket nem lehet kiirtani" -mondta. A táncház ellenálló volt, csak ezt nem hangos tiltakozással tette, hanem élettel, nem kiáltvánnyal, hanem énekkel - fogalmazott.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: Szupermodern Stúdió, MTI, Magyar Állami Népi Együttes és Magyar Nemzeti Táncegyüttes közösségimédia oldalai)