Én azt gondolom, hogy az oktatási rendszernek magánórák nélkül is fel kellene tudnia készíteni a diákokat arra, hogy megugorják a lécet, azaz az iskolának meg kellene tudnia tanítani MINDEN diákot arra, amit saját maga, majd a társadalom és a munkaerőpiac elvár tőle. Az iskola támaszt egy elvárást, majd ehhez az elváráshoz nem tudja önerőből felemelni azt, aki iskolába jár?! Túlórázni kell már diákként is?! Jó, tudom, nem minden diák egyforma, nem mindenkinek egyformák az értelmi képességei, adottságai, de akkor ezt a problémát az iskolán belül kell megoldani, hiszen az iskolának ez a dolga, nem pedig az, hogy külső erőket bevonva zárkóztassa fel a saját diákjait. Iskola alatt nem egy adott intézményt kell érteni, hanem az oktatási rendszert a maga összetettségében, a minisztériumtól a tanfelügyelőségen át az utolsó falusi iskola tanári szobájáig. Azt már nem is merem feltételezni, hogy létezzen az, ami az én diákkoromban: hatos (most talán suficient/elégséges) alatt teljesítő diákból egyből eminens lett adott tantárgyból, ahogy magánórára kezdett járni. Kiváló minősítést kapott minden iskolai dolgozatára, felmérőjére, rácstesztjére, röpdogájára, évharmadijára. És nem tőlem kell kérdezni, hogy ezt a házon belül való megoldást — azaz hogyan lehet magánóra nélkül is érettségiképessé tenni a nehézfejű nebulókat is — hogyan képzelem el, mert azért van az iskolában sok szakember, hogy ezt tudja.

Én csak annyit látok, hogy ahelyett, hogy egy rossz, oda nem való fogaskerekét vennék ki az iskolai gépezetnek azzal, hogy megszüntetik a magánórák szükségességét, a könnyebbik végét fogják meg a dolognak, és ha már forog a pénz, hát hadd forogjon, és megadóztatják a magánórák tartásából származó jövedelmet. Nem azzal van baj, hogy ezt a fajta jövedelmet is megadóztatják, mert minden jövedelmet megadóztatnak, tehát ne legyen kivétel ez sem — azzal van baj, hogy ilyen jövedelem egyáltalán létezik. És hogy kitalálták, hogy megadóztatják, azzal az a baj, hogy ha a magánórák rendszere egy államnak bevételt termelő ágazat lesz, akkor létjogosultságot nyer, teljesen meg fog szűnni az igény a hatóságok részéről, hogy megszüntessék ezt, sőt mi több, el tudom képzelni, hogy ösztönözve lesz a magánórák tartása, hogy még több bevétele származzon ebből a fajta szolgáltatásból az államnak. És akkor végleg megszűnik majd az a törekvés is, hogy olyan tanügyi rendszer, annyi tananyag és annyi óraszám legyen, aminek minden gyerek meg tud felelni, hogy a magyar diákok számára megtanulhatóként legyen a román nyelv tanítva, hogy ne nyolctól négyig tartson egy nap az iskolában, és hogy ne négykilós táskával a hátán menjen egy másodikos iskolába.

Princz Csaba