Szatmárnémeti

MaFeszt: a pénteki nap előadás–kínálata

2026.03.06 - 10:47
A véletlen és a sors témáját körbejáró zenés improvizáció; aztán egy különleges „lebegés” két világ határán, majd késő este ír és kelta dallamok várják az érdeklődőket pénteken.

18.00 Villámcsapottak (r. Kincses Réka) – Szakszervezetek Művelődési Háza, színpadi nézőtér. A nagyváradi Szigligeti Színház (Szigligeti Társulat) és a Szentendrei Teátrum koprodukciója.


Hogyan kezeljük a véletlent a kultúránkban? A sors ideje úgy tűnik, lejárt, nem hiszünk benne, kiment a divatból, legalábbis a nyugati világban rég elvesztette a tekintélyét. Pedig mindannyiunk élete tele van előre nem látható eseményekkel, életünk folyása nagyrészt irányíthatatlan.
Hogyan bánunk ezzel a ténnyel? Mit tudunk, mit gondolunk róla? A spektrum egyik végén a statisztikusok állnak a számadataikkal,valószínűségszámításaikkal, tudományos magyarázataikkal, a másik végén pedig a vallás, és egy Isten által irányított világrendbe vetett hit.
A Ceaușescu rendszerben az erdélyi magyarok nagy része alig vagy egyáltalán nem tudott románul, a magyar és történelem szakokra csak néhány diákot vettek fel, így a többség számára az előmenetel a matematika-fizika tanulás irányában tűnt reménytelibbnek.
Már első találkozáskor kiderült, hogy a színészek többsége „matek-fizika” osztályba járt, miközben otthon szüleiktől vallásos nevelést kaptak, és a babonás nagyszülők praktikáinak érvényességét sem kérdőjelezte meg senki.
Az ő hol komikus, hol tragikus történeteiken dolgoztunk együtt, amelyekben a csoda vagy más néven a véletlen döntő szerepet játszott.
„A véletlen mindenütt jelen van. Türelmesen tartsd a halászbotot, ahol a legkevésbé számítasz rá, ott lesz a hal az örvényben.” (Ovidius)
Alkotók: Kincses Réka, Enyedi Éva és az előadás szereplői

20.00 Jon Fosse: Én vagyok a szél (r. Tompa Gábor) – Szatmárnémeti Északi Színház, nagyterem. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása.


“A szavak kevesek ahhoz, hogy kifejezzünk egy szenvedést, egy csodát, egy nagy boldogságot vagy örömöt. Végül mindig közhelybe torkollnak. 
Fosse egy adott pillanatban azt mondja, hogy írni annyi, mint imádkozni. Az a tudat segít bennünket a mindennapokban, vagy a túlélésben, hogy a sötétségből a fény felé haladunk. Ebben a sötétségben sok minden benne van; az is, amit nem értünk és mindazok a zsákutcák, amelyekbe bekerülünk életünk során. Fizikailag mind eltűnünk, a kérdés az, hogy bízunk-e a feltámadásban.
Az előadást feleségem, Tordai Tekla emlékének ajánlom." - Tompa Gábor, az előadás rendezője

22.30 The Dockers koncert, Red Hat Yard 

Az előadásokrajegyek a biletmaster oldálán, valamint az Északi Színház jegypénztárában válthatók.

Hírszerkesztő