Évente kétszer van napforduló: egyszer nyáron, és egyszer télen — a  napforduló egy csillagászati kifejezés, amely azt a pillanatot fejezi ki, amikor a Nap pozíciója eléri legmagasabb pontját a pályáján északon a Ráktérítőhöz, délen a Baktérítőhöz képest. A nyári napforduló idén június 21-re, azaz mára, a téli december 22-re esik. 
Fordulat következik be abban is, hogy milyen hosszúak lesznek a nappalok, illetve az éjszakák:  téli napfordulóig a Nap látszólag északról déli irányba halad, azt követően a mozgása délről északi irányú lesz — vagyis mától kezdve rövidülnek a nappalok egészen a téli napfordulóig.

A vékony holdsarló, a fényes Vénusz és a vöröses Mars együtt

Ám bármennyire is rövid ez az éjszaka, különleges égi jelenségekkel köszönt be a csillagászati nyár, és mindenképp érdemes megvárni, hogy besötétedjen, ugyanis 23 óra körül gyönyörű együttállás alakul ki: a vékony holdsarló, a fényes Vénusz és a vöröses Mars egy tompaszögű háromszöget zárnak be, 5-5 fokra egymástól az égen.
Mivel a Hold ekkor már alacsonyan, mindössze 13 fokkal a horizont felett helyezkedik el, érdemes ezt egy fáktól, épületektől és egyéb tereptárgyaktól mentes látóhatár mellől figyelni. Az együttállás június 22-én is megfigyelhető, ekkora a holdsarló átvonul a bolygópáros nyugati oldaláról a keleti oldalára, így még feltűnőbb lesz  hívja fel a figyelmet a Svábhegyi Csillagvizsgáló.

Mint hozzáteszik, ha június 21-én este sikerül derült ég alatt megfigyelni a Holdat, érdemes használni egy binokulárt is, hogy jól lehessen látni, amint a HD 76475 jelű csillag elhalad a holdsarló mögött.

„Ha szerencsések vagyunk, és sikerül olyan helyet találnunk, ahonnan jól látszik a horizont, a Hold alatt, a Rák csillagképben észrevehetjük a Jászol-halmaznak nevezett látványos csillaghalmazt is” –  írják közleményükben.

A nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak

A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt a nyári napforduló, az egyik legpogányabb ünnepnek is tartják, viszont a kereszténység felvétele után a napfordulóhoz kötődő ősi hagyományokat Szent Iván - vagyis Keresztelő János - napjához kapcsolták, amelynek éjszakája mégsem 21-ére esik, hanem 24-ére. A kétféle időszámítási mód, a tropikus (azaz a Földhöz viszonyított napállás) és a tényleges naptári évek közti különbség a felelős abban, hogy a napforduló a naptár meghatározása óta már előre lépte ezt a három napot

A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget.
Melchior Inchoffer XVIII. századi egyházi szerző szerint a magyarok már a XI. században (1026 körül) tűzgyújtással ünnepelték az Iván nap előestéjét. Bod Péter a Históriára utat mutató magyar lecsiconban három népszokás említ:
"A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek ezt az okát tartják, hogy a tájban a pogányok a kutak körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni, a keresztények – a tudatlanság is segítvén – a tájba tüzeket tettek, azokat által szökdösték és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el.
Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése.
Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak." 

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak és  a XVI. sz. óta biztosan, de valószínűleg már régebben is örömtüzet gyújtottak ezen az ünnepen. A magyar régiségben a június hónapot Szent Iván havának nevezték. A tűzgyújtást tűzcsóvák forgatása (lobogózás) és egyes területeken, főleg Nyitra megyében hosszú éneksorozat: a Szent Iván-i ének éneklése kísérte.
Más mágikus eljárások, cselekmények és hiedelmek vízzel, növényekkel, füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel kapcsolatosak.

Sült alma és mágikus, mesés lények

Már Bod Péter említette azt a más népeknél is ismert hiedelmet, hogy ilyenkor a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, továbbá üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye.
Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, s ezt a ház elejére szokták akasztani tűzvész ellen. Az olyan anyának, akinek elhalt gyermeke, Szent Iván napja előtt nem szabad gyümölcsöt ennie.
A tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott gyümölcsnek is fontos szerepe volt, mágikus tárgyként használták. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak; Szeged vidékén a fog- és hasfájás orvossága volt, Baranyában a sírokra is tettek a sült almából. Csongrádon azt tartották, hogy a tűzbe azért kell almát dobni, hogy az elhunyt rokonok is élvezzenek a gyümölcsből.

Szerelemvarázsló szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz, éppúgy mint esővarázslás. A Szent Iván-naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszéd népektől kerültek hozzánk, másrészt egyházi közvetítéssel. Érdekes, hogy a népi kultúrában a szlávos Szent Iván név használatos e nap és rítusai jelölésére a Néprajzi Lexikon szerint. Azok a párok, akik egymás kezét fogva ugrottak át a lángcsóvák felett, szerencsés házasságnak és bő gyermekáldásnak nézhettek elébe, de a hajadon lányok sem maradtak szórakozás nélkül: az ugrás magasságából és a leérkezés helyéből sok mindenre lehetett következtetni a jövendőbelijükről. Sőt, úgy tartották, ha elég ideig nézik a máglya lángját, a férjük arcát fogják meglátni benne.

Szent Iván éjjelén sok nép hiedelme szerint különféle mágikus, mesés lények "bújnak elő" rejtekhelyükről, mint manók, koboldok, tündérek vagy boszorkányok. A varázslattal teli éjszakán a hagyományo szerint álom és valóság összekeveredhet - elég csak Shakespeare Szentivánéji álom című darabjára gondolni. Az északi népek esetében pedig ilyenkor vannak az úgynevezett fehér éjszakák.

Összeállította:
Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!