Március 14-én a lázári református istentisztelet után került a középpontba az 1848-as forradalom és szabadságharc, Béres Antal községi RMDSZ-elnök köszöntötte a megjelenteket. Ő arra buzdított, hogy legyen mindenki a mai világ Kossuthja, Petőfije és Bem tábornoka, mert ha nincs is szó szerinti háború, de szükség van arra, hogy mindenki megvívja a mindennapok forradalmát, hogy mindenki küzdjön az egyén és a közösség szabadságáért és a kortárs elnyomás ellen. A templomi ünnepséget konfirmálás előtt álló leányok szavalatai és énekei színesítették, a lázári vegyes kórus tagjaival együtt Vörösmarty Szózatát énekelhették el a résztvevők. Az aznapi megemlékezés végén Póti Vivien a kórus kíséretében a Kis Kata zenekar szerzeményét, a Magyarnak lenni igenis jó című dalt énekelte el.

Akik áldozatokat hoztak

Hétfőn tizenkét órakor Nagypeleskén, a Petőfi Sándor-emlékházban vette kezdetét a március 15-ei megemlékezés, itt helybeli fiatalok előadásai mellett Barabás Erika, a községi RMDSZ alelnöke mondott ünnepi beszédet. Széchenyit és az 1848-as forradalom üzenetét idézve kijelentette: ha a jelent a múltból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől.
A tegnapi lázári ünnepi események a református templomban folytatódtak, ezekbe már bekapcsolódott Magyar Lóránd és Nagy Szabolcs Szatmár megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő is. A megemlékezőket Ilonczai Zsombor szárazberki lelkipásztor fogadta egy rövid imával, mondván: azok miatt vagyunk itt, akik 1848 márciusában mertek áldozatot elhelyezni a haza oltárán.
Beszédében Magyar Lóránd parlamenti képviselő nem csak a jól ismert márciusi hősök neveit sorolta fel, de kijelentette azt is, hogy a 173 évvel ezelőtt kitört forradalom tele volt névtelen hősökkel is, hiszen ha a tömeg nem követi Petőfiéket, hamvába holt volna a szabadságharc. Ez a március szóljon a névtelen hősökről, ajánlotta fel Magyar, azokról a névtelen hősökről, akik ma is köztünk élnek, és vívják a harcaikat nap mint nap azért, hogy ne a betegség, hanem az emberiség és az egészség győzzön.

Kard nélküli harc

Béres Antal községi RMDSZ-elnök ezen az ünnepségen az összefogás erejét emelte ki, kijelentve: a magyarság erejét nemcsak a szabadság iránti mértéktelen vágy adta, hanem az összefogás is. Ma is a közösség az erő, amire szükség van, mutatott rá Béres, mert igaz, hogy ma nem kell kardot ragadnunk, de ez nem jelenti azt, hogy a szabadságért nem kell harcolni. Ma lánglelkűség helyett türelem kell, harciasság helyett tárgyalókészség.
A templomi megemlékezésen Király Dalma szavalta el a Nemzeti dalt, Simon Szilvia pedig a Hazám, hazám, édes hazám című népdalt adta elő, ezzel is hozzájárulva az ünnepi hangulat megteremtéséhez.
Az ünnepi megemlékezés a lázári iskola udvarán álló Petőfi Sándor-szobornál megtartott koszorúzással és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Princz Csaba