Nincs az a hatalom, nincs az a külső erő, amely megtilthatja nekünk, magyaroknak, hogy megünnepeljük március 15-ét.

Az idők során sokszor próbáltak tenni ellene, de mi, magyarok mindig megtaláltuk a módját, hogy kisebb vagy nagyobb körben összegyűlve együtt emlékezzünk meg a márciusi ifjakról és mindazokról, akik életüket adták a magyar szabadságért. '48 a mi ünnepünk, a magyarok ünnepe, bárhol is éljünk a világon, s bár száz évvel ezelőtt egy trianoni tollvonással szétválasztottak bennünket, mi mindig egy nép, egy nemzet voltunk, és azok is maradunk.

Harminc éve, amikor Szatmár megyében a kommunizmus hosszú és sötét évtizedei után először ünnepeltünk szabadon, csőcselék rontott ránk, felbérelt templomgyújtogató martalócok. Mi akkor sem hátráltunk meg. Azóta minden évben a magyar szabadság napján együtt ünnepeltünk, együtt emlékeztünk. Közösségünk kitartott, s ma már nem csupán a kommunista rendszert átvészelt emlékhelyeknél, hanem a megyében számos helyen felállított emlékműnél, szobornál emlékezhetünk nagyjainkra, helyezhetjük el a kegyelet virágait, koszorúit.

Idén mégis másképp, rendhagyó módon történnek a március 15-i események. Nem azért, mert bárki tiltaná, hanem mert mi magunk döntöttük úgy, hogy ez alkalommal egyenként vagy nagyon szűk társaságban ünnepelünk. Ma ez a felelős döntés. Családjaink, barátaink, nemzetünk és az egész világ egészsége és biztonsága érdekében.

Nehéz így a szabadságot ünnepelni. Üres terek, kihalt utcák látványa fogad ott, ahol az eddigi években százak és ezrek ünnepeltek és vonultak fel, hazafias verseket és énekeket harsogva. Idén nem a fúvósok, a huszárok és a közösen énekelt Himnusz jelenti az ünnepet. Idén március 15-én az aggodalom, szeretteink féltése mellett az egymásba vetett bizalom és az Istenbe vetett hit az, ami meghatározza közösségünket.

172 évvel ezelőtt forradalmárokra volt szükség ahhoz, hogy ez a nemzet elinduljon a szabadság és a felvirágozás útján. Még akkor is, ha a forradalom és szabadságharc elbukott, céljai pár évtizeddel később megvalósultak.

Ma felelős polgárokra és felelős vezetőkre van szükség. Ma mindennél jobban kell vigyáznunk egymásra, szeretteinkre. Ma külön-külön ünnepelünk, hogy legközelebb újra együtt énekelhessük: „Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!”

Turos Lóránd szenátor