Ha minden jól megy, a mai nap folyamán ér el szibériai céljához Bertici Attila és Kinga; legutóbbi internetes videós bejelentkezésük szerint kedd óta már az utolsó szakaszát járják szibériai útjuknak. Nehezen bírja a mínuszokat az autó, de az is kitart.

A Bertici házaspár a mai nap folyamán érkezhet meg Szatmárnémetitől tízezer kilométerre lévő céljához; a szibériai utat december 12-én kezdték el egy Dacia Dusterrel, s ha nem történt velük semmi komoly az utóbbi huszonnégy órában, ma már Ojmjakonban kell lenniük. A két utazó által az interneten közzétett videós beszámolók szerint a hideg okozta apróbb meghibásodásokon kívül más baj nem történt az autóval. A közlekedési eszközt kiemelt fontosságú társukként kezelik; még itthon világos volt számukra, hogy ha tönkremegy az autó, vége az utazásnak is. A legkomolyabb dolog, amiről beszámoltak, hogy Kemerovóban eltűnt a szálloda halljában lévő kanapén hagyott tárcájuk a jogosítványokkal, bankkártyákkal és pár száz eurónyi rubellel. Rendőrségi ügy lett az esetből, ideiglenes papírokkal, tartalék bankkártyával és otthonról átutalt, postán átvett készpénzzel mentek tovább, de azóta sincs szó róla, hogy megtalálták volna dolgaikat a kemerovói hatóságok.

Citában szilvesztereztek, január negyedikén már elérték Jakutföld határát, a tundrai övezetet, ahonnan már csak egyetlen út vezetett Ojmjakon felé. Január hetedikén a kommunista rezsim politikai foglyai és háborús elítéltjei által épített hírhedt M56 Kolima (Trassa) elején jártak, és a teljesen befagyott, Duna szélességű Léna folyón autózva elértek Jakutszkba. A távolságokat és az orosz távol-keleti vidék méreteit jól mutatja, hogy a videók tanúsága szerint hosszú kilométereket tudtak úgy haladni — a behavazott, egy sávon járható út ellenére elég nagy sebességgel —, hogy egyetlen kanyar sem volt az úton, és egyetlen autó sem jött velük szembe. Bertici Attila az egyik videóban arról beszélt, hogy a szibériai éghajlathoz képest eléggé meleg van, a várt mínusz 50–60 fok helyett csak mínusz 40 fok van.

A tízezer kilométeres út legnehezebb szakasza az Ojmjakon előtti 200 kilométerük volt, írja Attila a kétszemélyes expedíció egy legutóbbi, szerdai facebookos bejegyzésében, itt már szembe találták magukat mínusz 50 fok körüli hideggel, amit a Duster már nem annyira tűrt jól. Ennek ellenére (ojmjakoni idő szerint) szerda este nyolc óra körül szerencsésen megérkeztek az Ojmjakontól harminc kilométerre lévő, ezer lakosú Tomtorba, innen vettek lendületet az utolsó távhoz. Egy helybéli családnál éjszakáztak, az autó fűtött garázsban vészelte át az éjszakát, mobiljel viszont nincs, mi is próbáltuk őket hívni ojmjakoni idő szerint este nyolckor, sikertelenül.

Az időeltolódás miatt a kelet-szibériai településeken nyolc órával későbbi időt mérnek, mint nálunk, úgyhogy ha az utolsó távon a Duster nem adta be a kulcsot, már a ma délelőtti órákban számítani lehet arra, hogy Attila és Kinga már Ojmjakonból jelenti be valamelyik internetes csatornán, hogy megérkeztek.

Úgy tudjuk, két-három napot szándékoznak eltölteni Ojmjakonban, egyrészt pihenni, másrészt ismerkedni a fagyos időjárással és a méteres hóval, úgyhogy várhatóan hétfőn kezdik el a visszautat. Ha hazafelé ugyanannyi időt jönnek, mint amennyit odafelé mentek, február 3–5. környékén várható, hogy megérkeznek.

Princz Csaba