Bárány Róbert 1876. április 22-én született Bécsben egy magyar – osztrák családban. Édesapja Bárány Ignác banktisztviselő, édesanyja, Maria Hock egy ismert prágai tudós lánya volt. Hat gyermekük közül Róbert volt a legidősebb. Kiskorában csont-tuberkulózis támadta meg, így térdei élete végéig merevek maradtak, ennek ellenére sokat teniszezett, túrázott.

Tanulmányai

Iskolái során mindvégig kiváló tanuló volt, 1900-ban szerzett szülővárosában orvosi diplomát, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-től a bécsi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott.

Nobel díj, hadifogságban

Már elismert és többszörösen kitüntetett tudós, magántanár volt, amikor 1914-ben kitört az első világháború. Bárány testi fogyatékossága ellenére önként jelentkezett katonai szolgálatra. Przemysl várában szolgált, melyet bevettek az oroszok. Bárány hadifogoly lett. A hadifogságban érte a hír, hogy 1915-ben Stockholmban neki ítélték az 1914. évi fiziológiai, avagy orvostudományi Nobel-díjat. A tudós a fogságban különleges elbánásban részesült, Kazanyban folytathatta elméleti kutatásait.

Humanista, pacifista

Fogságából svéd közvetítéssel 1916-ban szabadult ki. Miután a bécsi egyetem nem tartott igényt szolgálataira, elfogadta az uppsalai egyetem meghívását és itt tanított 1936. április 8-án bekövetkezett haláláig. Új hazájába sikeresen beilleszkedett, humanistaként, pacifistaként és emberbarátként is nagy tiszteletet vívott ki magának.

Családja

A csendes, zárkózott tudós boldogan élt feleségével, Ida Felicitas Bergerrel, akit 1909-ben vett el és aki három gyermekkel ajándékozta meg. Valamennyi gyereke gyógyító hivatást választott: Ernst gyógyszerész, Franz belgyógyász, Ingrid pedig pszichiáter lett. Egyik unokája, Anders Bárány fizikusként mint a fizikai Nobel-díj bizottságának titkára számos kitüntetés odaítélési folyamatának lehetett részese.
Bár magyar származása vitathatatlan és magyar Nobel-díjasként tartjuk számon, ő magát osztráknak vallotta.

Tudományos tevékenysége

Bárány Róbert kutatásai előtt az emberi fül működését szinte csak állatkísérletek nyomán, elméletileg vizsgálták. Ő volt az első, aki emberekre is kidolgozta a vesztibuláris funkciók vizsgálati módszereit.

Bárány figyelmét egy egyszerű gyakorlati észlelés terelte a belső fül egyensúlyrendszerére. Feltűnt neki, hogy azok a páciensek, akiken vizsgálat előtt fülmosást végzett, gyakran elszédültek – méghozzá akkor, ha a víz túl hideg vagy túl meleg volt. (Ennek a magyarázata: a belső fül ívjárataiban keringő folyadék hőmérséklete 37 fok, és ha a hőmérséklet változik, más és más ívjáratba vándorol, ami szédülést okoz.)

Ő ismerte fel azt is, hogy a belső fül vesztibuláris apparátusának zavarai kóros körülmények között olyan kísérő tünetekkel járnak, mint a szemgolyók valamely irányú oda-vissza csapó mozgása (nystagmus). A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik, hiánya pedig kóros jellegű. E reflex vizsgálata a Bárány-féle félremutatási kísérletek kiváltásával alkalmasnak bizonyult a kisagyvelő daganatos vagy tályogos gócainak kimutatására.

Publikálások

Bárány főként elméleti ember volt, gyakran a kísérleti eredmények ellenére is ragaszkodott teóriáihoz. Összesen 184 tudományos közleményt publikált, amiket sok kritika ért, többször keveredett elsőbbségi vitába is, de ezek általában az ő javára dőltek el.
A svédországi Uppsalában halt meg 1936. április 8-án.

Emlékezete

Magyarországon a közvélemény előtt kevéssé ismert személye, nevét nem őrzik intézmények, közterületek sem. Leginkább Kertész Imre Nobel-díja terelte a figyelmet a korábbi, magyar származású díjazottra.
Svédországban azonban már 1960-ban megalakult a Bárány Társulat, mely szimpóziumait ötévenként tartja. Karinthy Frigyes is hivatkozik az egyik, Bárány által kifejlesztett eljárásra az Utazás a koponyám körül című művében. 

Nemzeti Tudósképző Akadémia, Wikipédia