Emlékeznek még a Lujza és Jenő tv-kabaréra, amikor Lujza minden hülyeséget elhitt, mert az újság írta? Egy újságnak az a legfőbb törekvése, hogy tudósítson, informáljon, szórakoztasson, ezért a saját forrásai mellett felhasználja a világ számtalan hírszolgáltatójának anyagát is. Persze az kerül egy lapba, ami a szerkesztőknek tetszik, illetve ami olvasókat hozhat. Így politika vastagon, tudományos és áltudományos dolgok, műszaki, művészeti hírek is, végül — de nem utolsósorban — társadalmi pletykák, skandalumok, de kiskutyás képek és pucér lányok is.

Hogy kerülnek a címbe az óriások? Elmondom. Rábukkantam a hálón (internet persze) egy pár képre a mindenhol „megtalált” óriások csontjairól. Időnként divatba jön a téma, de érdekes, hogy csak fényképeken láthatók ezek a csontok, maradványok, videó nincs.

Az divat ma is, hogy óriási kutyákról, hatalmas kifogott halakról és sok-sok méteres kígyókról közölnek képeket. Ezekről fényképész ismerősöm azonnal megállapította, hogy optikai trükkök, mert egy bizonyos fel- és beállítással akár egy telefonnal is lehet ilyen képeket készíteni (ami közelebb van, az nagyobbnak látszik). Videót azonban nem lehet így csinálni. Így eljutottunk a hamisításhoz. Mindig is használták ezt a történelem folyamán, mindenféle következményekkel: a legegyszerűbb a pénzérme-hamisítás volt, majd találtak értékesebb dolgokat, akár művészeti tárgyakat vagy hadászati érdekeket. Ma a politikában az egyik leginkább használt eljárás meghamisítani az ellenfél múltját, mondott vagy leírt mondandóját, véleményét. Doktori disszertációt már készen vásárolnak. Már az se biztos, ami le van írva (hivatalos) papírra, felvéve hanghordozóra, videóra. Tanúkra pedig senki sem kíváncsi, csak a törvénykezés, az is a hamis tanúkra, lehetőleg névtelenül.

Eddig nem mondtam semmi újat, gondolom. De ma már a videót is hamisíthatják, méghozzá magas szinten.

A washingtoni egyetem kutatói kifejlesztettek egy olyan módszert, amely gépi tanulással tanulmányozza valakinek az arcmozgását, majd valódi megjelenésű ajakmozgást tesz lehetővé minden hang számára, így teljesen eredetinek látszik a dolog. Ha valakiről megfelelően sok videofelvétel van, annak alapján olyan szövegeket adhatnak az illető szájába, amiket soha nem is mondott. Az ezt mutató videó pedig olyan minőségű, hogy teljesen elfogadható mindenki számára.

Ez az új fejlesztés egy egyre növekvő kutatási keretre épül, amely videokamerával történő felvétel nélkül valóságos videók készítését teszi lehetővé.

Az ajakmozgás lemásolása és hangokhoz való társítása nagy számítástechnikai teljesítményt igényel. Természetesen vannak olyan csapatok is, amelyek hasonló problémákkal küzdenek világszerte. Mindannyian nagyon jók a hihetetlenül realisztikus hamis videók készítésében, még alacsony költségvetésű berendezésekkel is. Az elmúlt évben például a stanfordi egyetem egy csapata létrehozta az arc újratelepítésének módját, amelyet bármely olcsó fogyasztói webkamerával elvégezhetnek. Hátborzongató.

Ezek után nem szabad csodálkoznunk, ha akárki akármit mond, hiába van róla paparazzifelvétel, letagadhatja, és a bizonyítás kegyetlenül nehéz lesz.

A médiatörvények pályája is aggasztó. A fejlődés jelenlegi ütemében akár két vagy három év is lehet, amíg a reális audiohamisítványok elégségesek ahhoz, hogy megcsalják a szakértő fülét, és csak öt vagy tíz évvel később verhetnek át a videóhamisítások bizonyos típusú igazságügyi elemzéseket.

A technológia ez irányú haladása a bizonyítékok és az igazság jelentését átalakítja az újságírásban, a kormányzati kommunikációban; ezek a hamisítványok az információs ökoszisztéma nagy részét alkotják, az igazságszolgáltatásban tanúsított bizonylatokon és természetesen a nemzetbiztonságon keresztül.

Felköthetik a fehérneműt ügyészeink és bíráink, ha pénzes palit akarnak elkapni, mert a „hivatalos” videóhamisítás persze nem olcsó mulatság — egyelőre.

Szerémy Péter