Fazekas Mihály közismert Ludas Matyijának Móricz Zsigmond-féle változatát Bessenyei István „hozta haza”, nem csak a népmese, hanem a szatmári dalok, táncok, népi hagyományok világába.

Erről a január 30-i sajtótájékoztatón értesültünk, ahol Bessenyei István (szerző–rendező–társulatigazgató egy személyben) Bessenyei Gedő István, Stier Péter és Nagy Orbán beszélt az évad negyedik nagyszínpadi bemutatójáról. Fazekas Mihály minden elemében az autentikus népmeséken alapuló Ludas Matyiját először Móricz Zsigmond dolgozta át, részletes társadalom- és jellemrajzokkal, illetve új szereplőkkel kibővített, realista színpadi művé. Ebből készítette el Bessenyei István saját, az eredetinél sokkal tömörebb (a közjátékokkal együtt mintegy két órányi időtartamú) változatát, amely egyrészt sokkal könnyebben játszható, minden korosztály számára ajánlható, másrészt visszahozza a történetet a meséhez, hagyományokhoz, saját népi kultúránkhoz. Az előadás amúgy nem egészen tekinthető ősbemutatónak: ezelőtt 12 évvel már játszották Csíkban, élő (helyi) zenével és az ottani népszokásokból összeállított keretjátékkal. A péntek este színpadra kerülő változat elsősorban szintén a mesei elemekre és játékosságra összpontosít, de komoly szerepet kap benne a szatmári néphagyomány, a helyi népzene és tánc. Szervesen beépül a történetbe a szatmári népi hiedelmek világa és a tájegység sajátos nyelvezete is. Vagyis ilyen értelemben hagyományteremtő kezdeményezésnek is tekinthető.

Családi program

A zene ezúttal — főként technikai okok miatt — felvételről szól, de autentikus voltát és minőségét olyan nevek szavatolják, mint Fejér Kálmán, Bertók Béla, Margit–Tamás Tibor, Dula András. A néptáncokat illetően az egri Csodaszarvas együttes tagjainak Szarvas Károly vezette csoportja — Szarvas Botond, Gáti Gábor, Kósa Krisztián, Belbe Sebastian Emil — segíti az előadást.

Nagy Orbán, akit „hoztunk ajándékba egy Döbrögit” szavakkal mutattak be, mind koreográfusi, mind színészi munkájával elégedett társai, már Csíkban is játszott a darab ottani változatában — akkor Kobakot. Mostani feladatát próbának, az elődök szintjén való bizonyítás lehetőségének tekinti.

Ezután olyan részletkérdések kerültek szóba, mint a nagyszínpadi előadásokon rendszeresített román nyelvű feliratozás, valamint az újításként bevezetett családi jegy. Az előbbivel kapcsolatban Bessenyei Gedő István hangsúlyozta: azon kívül, hogy nézőket hoz, ez is egy út a kölcsönös megértés, az egymás értékei irányában való nyitás felé. A nagy színházi kultúrák nagysága éppen abban rejlik: vannak olyan jók, hogy mások érdeklődését is felkeltsék. Stier Péter arról beszélt, ez az első ifjúsági előadás, amelyet feliratozva játszanak, viszont a módszer reális igényt elégít ki, már csak a vegyes házasságok gyakori volta miatt is. A szokásosnál olcsóbb, szülők — nagyszülők — gyerekek együttes színházi programját támogatni kívánó családi jegyek bevezetése pedig úgy tűnik, jó ötletnek bizonyul.

Minden jel arra mutat: pénteken az Északi Színházban izgalmas, tartalmas, ugyanakkor szórakoztató előadást láthatunk.

 Báthory Éva