A választási kampányok világszerte arról szólnak, hogy a pártok olyan dolgok megvalósítását ígérik, amelyek elnyerik a választópolgárok tetszését, és azok, ha nem is százszázalékos reménnyel, meghatalmazást adnak egyik vagy másik pártnak a kormányzásra. Romániában — de lehet, hogy máshol sem — a rendszerváltás után még nem volt olyan politikai párt, amelyik beváltotta volna választási ígéreteit — erre mindig megvan a magyarázat —, ezért van az, hogy a pártok gyakran váltják egymást a Victoria-palotában (kivétel az az 1990 utáni időszak, amikor a PSD elődpártjai nyerték a választásokat). A Liviu Dragnea vezette Szociáldemokrata Párt úgy nyert választásokat, hogy a lehetetlent is megígérte. Dragnea is tudta, hogy ígéretei megvalósíthatatlanok, a választóknak is kellett volna tudniuk, ám sajnos az emberek többsége irányítható, befolyásolható, és nagyon sokan vannak, akik még mindig az ideológiák mentén döntenek. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy nincs költségvetési fedezet a Kánaán létrehozására, az osztogatásra — bér- és nyugdíjemelésre, különféle jóléti programok megvalósítására —, mindarra, amire a szociáldemokrata kormány vállalkozott. Olvasom, hogy az első fél évben az államháztartási hiány elérte a nemzeti össztermék 3,2 százalékát, meghaladva ezzel a megengedett 3 százalékot olyan körülmények között is, hogy az állami beruházásokat gyakorlatilag leállították. A politikusok és a közintézmények vezetői nem győznek magyarázkodni, okokat keresni, hogy miért nem emelkednek a bérek és a nyugdíjak, miért nem kezdődnek el a beígért beruházások. Egyfajta kapkodás uralkodott el, és egyfajta kétségbeesett igyekezet arra vonatkozóan, hogyan lehet minél több pénzt bevinni az államkasszába. Ha nincsenek beruházások, csökken a foglalkoztatás, bérek utáni adókra nem igazán lehet számítani, főként akkor, ha a legtöbben minimálbéren vannak alkalmazva. A kormány az amúgy is elszegényedő lakosság számára ró ki újabb és újabb adókat, és az egyre nagyobb gondokkal küzdő vállalkozók zsebéből akarja kikaparni azt, ami kikaparható. A választási kampány idején nem ezt ígérte. Mit tehet ilyenkor a választópolgár? Egy olyan pártot, egy olyan pártkoalíciót hatalmazott fel kormányzásra, amely mondhatjuk úgy, hogy becsapta. A vállalkozók is panaszkodnak, mert sokan közülük befektettek abban a reményben, hogy ha teljesülnek a választási ígéretek, megtérül a befektetésük. Dragnea megbuktatta a saját kormányát abban a reményben, hogy a következő jobb lesz. Valószínűleg akkor sem lenne jobb, ha ez a kormány is megbukna, sőt, akkor sem, ha egy másik párt vagy pártkoalíció venné át a kormányzást.

Önök látják-e a kiutat?

Elek György