Furcsa szezont zárnak az epertermesztők, akik az időjárás viszontagságai, a napszámoshiány mellett márkanévlopással is szembesültek: törökországi, bulgáriai epret árultak „halmi eperként”.

Bő egy hétig érik még az eper, s lassan véget ér a szezonja, amely idén a megszokottnál is furcsábban alakult — summázzák az epertermesztők. Alapjában véve megvolt minden, ami egy bőséges, nagyon jó szezonhoz kell — azaz meleg és eső —, csak épp rossz sorrendben, hiszen az április végi 30 Celsius-fok körüli meleg gyors érésre-pirosodásra kényszerítette az aprócska gyümölcsképződményt, anélkül, hogy annak rendje s módja szerint kifejlődött volna, a növekedéséhez szükséges és nagyon várt eső kicsit későn jött; az elmúlt napok égi áldása pedig már minden volt, csak nem áldás. Igaz, volt pár hét, amikor minden úgy zajlott, ahogy „a nagykönyvben meg van írva”, ez azonban az eper árának zuhanórepülését okozta, szó szerint egyik napról a másikra. S mivel a baj nem jár egyedül, a termesztők alig találtak napszámosokat, akik leszedték volna a jó és bőséges termést — mint mondják, a 8–10 lejes órabérért is alig kaptak munkaerőt, az érett eper pedig nem az a gyümölcs, amelyet napokig a szárán lehet hagyni. Viszont a nagybani felvásárlókkal és viszonteladókkal idén mintha kevesebb gondjuk lett volna, nem éltek vissza (annyira) a nagy meleg, gyorsan romlandó érett gyümölcs kényszerhelyzettel, s nem akarták 1–1,5 lej/kilogrammos áron megvásárolni az epret.

Annál nagyobb furcsasággal szembesültek azonban a kolozsvári, zilahi, vásárhelyi piacokon: lopják a márkanevet. Hiszen a „halmi eper” márkanév, még akkor is, ha egyesek számára talán kissé furcsának tűnhet gyümölcs, pontosabban az eper esetében „márkanevet” vagy „márkajelzést” említeni; s akkor is, ha ezzel a gyűjtőnévvel illetik, függetlenül attól, hogy maga a gyümölcs valóban Halmi határában, Túrterebesen vagy épp Dabolcon érett — azaz azon a vidéken, ahol idén is több mint 700 hektáron termesztették az illatos-aromás gyümölcsöt, ahonnan a piacokra kerülő romániai földieper több mint 80%-a származik. „A legelső éréssel megpakolt ládákkal érkeztünk Kolozsvárra, a piacra, s érthető módon próbáltuk számítgatni: lesz-e kereslete, lesz-e nyereségünk, s mennyi egy fuvaron. Kipakoljuk a gyümölcsöt a standra, kiteszem az árjegyzéket és feliratot, hogy halmi eper — amikor megszólít egy ottani, piaci ismerős, hogy miért csak most, ilyen megkésve jöttünk, mikor más „halmiak” már legalább két héttel előtte kínálták a halmi epret. Csak pislogtam nagyokat, hiszen mi, termesztők ismerjük egymást, tudjuk, ki milyen más városbeli piacokra jár, és nagyon jól tudtam, hogy sem Halmiból, de még csak a környékről sem ment senki addig Kolozsvárra. Elkezdtem hát kérdezősködni, s végül kiderült, hogy valami viszonteladófélék a (valószínűleg bevásárlóközpontból beszerzett) törökországi és bulgáriai epret adták el, persze jó borsos áron „halmi eperként”. És ez sajnos nemcsak Kolozsvárt, de más városokban is megtörtént — nemigen tudjuk, mit is tehetnénk ellene, a hitelrontók ellen. Mert gondolom azt nem kell magyaráznom, ha valaki egyszer is „halmi eperként” vette s ette a gyenge, rossz minőségű epret, azt már nagyon nehéz lesz nekem vagy bármelyik más ugocsai termelőnek meggyőznie, hogy az igazi halmi eper finom és jó minőségű” — magyarázza az egyik epertermesztő.

Szabó Kinga Mária