Bár a Hivatalos Közlönyben is megjelent, még nem tudni, pontosan mikortól alkalmazható az a rendelet, amelyben a magánkórházakra és magánklinikákra is kiterjesztik Romániában az országos egészségügyi programok révén biztosított ellátást.

Megjelent a Hivatalos Közlönyben az a múlt héten elfogadott sürgősségi kormányrendelet, amelyben a magánkórházakra és magánklinikákra is kiterjesztik Romániában az országos egészségügyi programok révén biztosított ellátást. Eddig a magánkórházak csak abban az esetben számolhattak el pénzt a programokból, ha olyan szolgáltatást biztosítottak, amelyek a közkórházakban nem voltak elérhetők. Victor Costache ügyvivő egészségügyi miniszter kihangsúlyozta: nem privatizálták, hanem liberalizálták a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Csak a felszerelést és az egészségügyi anyagok értékét térítik meg a programok révén, a szolgáltatóknak fel kell vállalniuk az esetleges anyagi veszteségeket.

A sürgősségi kormányrendelet előírása szerint a krónikus betegek — szív- és érrendszeri betegségekben, rosszindulatú daganatos megbetegedésekben, diabéteszben, neurológiai betegségekben, tuberkulózisban, HIV/AIDS betegségben szenvedők —, valamint a sürgősségi esetek magánkórházakban, magánklinikákon is kérhetik az ellátásukat anélkül, hogy ez bármilyen többletköltséggel járna számukra. Az állam azt ígéri, hogy az ellátásuk teljes költségét fedezni fogja — derül ki a 95/2006-os, egészségügyi reformokról szóló törvényt módosító sürgősségi rendeletből. Bár a rendelet megjelent a Hivatalos Közlönyben, azt még nem tudni, hogy mikortól fogják alkalmazni, ezt ugyanis többek között ki kell egészíteni az alkalmazási módszertannal, valamint miniszteri rendelettel. Ráadásul február 5-én bizalmatlansági indítvánnyal bukott meg a kormány, így jelenleg nem is lehet tudni pontosat arról, mikortól léphet valóban érvénybe a rendelet.

Ami biztos, hogy a rendelet alapján a krónikus betegek és a sürgősségi esetek ellátása lenne biztosított ingyen a magánintézményekben, a magánkórházak és -klinikák pedig vizitdíjat sem kérhetnének a páciensektől. A betegek önként dönthetnének arról, melyik egészségügyi intézményben kívánják kezeltetni magukat: közkórházban vagy magánklinikán. Sürgős esetekben, amennyiben a mentőszolgálat dolgozói szállítják kórházba a pácienst, a legközelebbi intézményt kellene válasszák: ha tehát a sürgősségi ellátást is biztosító magánkórházba tudják rövidebb idő alatt eljuttatni a pácienst, akkor oda kellene vigyék, nem az állami kórházba.

Azoknak a magánkórházaknak a listáját, amelyek elszámolt, teljesen ingyenes sürgősségi ellátást biztosítanak, az egészségügyi szaktárca fogja meghatározni miniszteri rendeletben.

Vizitdíjat akarnak

A magánkórházak képviselői már a Hivatalos Közlönyben való megjelenése előtt bejelentették, hogy rendelet ide vagy oda, az állami térítés mellett a vizitdíjra is igényt tartanak. Azzal érveltek, hogy az állami egészségbiztosító jelenleg a kezelések reális árához képest alacsonyabb összeget térít meg nekik.

Cristian Hotoboc, a magántulajdonban lévő egészségügyi szolgáltatók érdekvédelmi szervezetének (PALMED) elnöke már korábban is példázta az állami és magánszolgáltatások összege közti különbséget: a biztosítóház most 1200–1500 lej közötti összeget számol el az állami kórházakban egy vakbélműtétért, amihez hozzáadódik még a kórházi ellátás tarifája, ami nagyjából 100–200 lej naponta a kezelés bonyolultságától függően. Egy magánkórházban viszont megközelítőleg 9000–10 000 lejbe kerül ugyanez — a vakbélműtét ára hozzávetőlegesen 6000 lej, valamint a kórházban eltöltött idő 2–3 ezer lejbe kerül. A sürgősségi kormányrendelet, amely a Hivatalos Közlönyben is megjelent, márpedig kimondja: az esetek ellátásának összege nem haladhatja meg a nyilvános sürgősségi rendszerben a hasonló esetekre elszámolt összegeket.

A magánkórházakat és magánszolgáltatókat tömörítő szervezet tiltakozását fejezte ki, amiért megtiltották, hogy felszámoljanak többletköltségeket, ha a kezelést az állam finanszírozza, pedig a valós értéknél sokkal kisebb összeget írnak jóvá. Ezt különben Victor Costache ügyvivő egészségügyi miniszter is elismerte, a szolgáltatások értékét szerinte is újra kell számolni. Ugyanakkor arról biztosította a betegeket, hogy nem kell plusz pénzt fizetniük.

Megtörténhet, hogy a magánszolgáltatók nem írnak alá szerződést az állami egészségbiztosítóval, így ennek az lehet a következménye, hogy semmilyen, az állam által támogatott vizsgálatot vagy kezelést nem végeznek el, és továbbra is a betegnek kell kifizetnie a teljes árat.

A Sanitas aggódik

Az Egészségügyi Minisztérium a lakosságért vagy a magán-egészségügyirendszerért van? — tette fel a kérdést a rendelet Hivatalos Közlönyben való megjelenését követően a legnagyobb, hazai egészségügyi dolgozókat tömörítő érdekvédelmi szervezet, a Sanitas. Mint írja, hivatalosan is kérte, hogy vonják vissza ezt a rendeletet, ez azonban nem történt meg.

Az, hogy megnyitják a magánszolgáltatók korlátlan hozzáférését az állami költségvetéshez, a közszektor finanszírozásának csökkentéséhez vezet, néhány év alatt ugyanis meg kell majd osztani az összeget minden olyan szolgáltatóval, amelyik megjelenik a piacon — ez tehát az állami szféra rovására megy.

Azt is aggasztónak tartja a Sanitas, hogy egy ilyen lépés a közegészségügyi rendszert közvetlen versenyhelyzetbe hozza a magánszolgáltatókkal — márpedig nem versenyhelyzetet kellene teremteni, hanem a magánszolgáltatók az államiak kiegészítéseként kellene működjenek.

„A kormányzati nyilatkozatok folyamatosan azt hangsúlyozzák, mennyi előnnyel jár ez a betegek számára, akik ettől a pillanattól kezdve választhatnak a közszolgáltatások és a magánintézmények által kínált szolgáltatások között, bármilyen pótlólagos költség nélkül. Valóban, azok számára, akik sok magánkórházzal rendelkező nagyvárosokban élnek, meglesznek az előnyei, a többi beteg viszont továbbra is a kis állami kórházak gondozásában marad, amelyek a jövőben még inkább alulfinanszírozottak lesznek, mint most” — írja a Sanitas, hozzátéve, hogy nagy valószínűséggel a kevés pénz mellett a szakemberek is hiányozni fognak, akik váltanak majd a magántulajdonban lévő intézményekre, amelyek törvényesen és szándékosan szívják majd az állami költségvetést.

Rövid és középtávon nem minden állami kórház lesz képes versenyezni a magánintézményekkel az orvosi felszerelés biztosítása, a legújabb technológiához való hozzáférés vagy a kapcsolódó szolgáltatások — szállás, étkezés — minősége szempontjából. Teljesen helytelen, ha a két rendszert közvetlen versenyhelyzetbe helyezzük, mivel 30 év alatt a hatóságok túl keveset tettek az állami kórházak műszaki és anyagi adottságainak javítása érdekében, valamint az orvosi szolgáltatások minőségének javításához sem sokkal járultak hozzá.

„Összefoglalva: egy ilyen intézkedés nem egyeztethető össze sem a román egészségbiztosítási rendszer alapelveivel, sem a közegészségügyi rendszer felépítésével és finanszírozásával, és egyértelmű előnyt teremt a magánrendszer számára, aminek súlyos következményei lesznek: a minőségi orvosi szolgáltatások elérhetőségének rovására megy majd” — szögezte le a Sanitas.

Bumbuluţ Krisztina