A Tündérkert-mozgalomról bizonyára sokan hallottak már. Ihletett névadója Szarvas József színművész, az eszme krónikása Ambrus Lajos író, elindítója, lelke és motorja Kovács Gyula pórszombati erdész, aki már évtizedek óta gyűjti és menti a Göcsej, majd a szavai szerint: a „Kárpát-medence végtelen fajtagazdagságú gyümölcshagyatékát”. 

A mozgalom kifejezés csak részben fedi a valóságot, inkább egy eszmeiséget, egy gondolatot képvisel. Nincs székhelye, szervezett formája, szabályzata, vezetősége, hivatalos tagsága. Talán éppen ezért működik-virul, gyarapodik, és egyre népszerűbb. Ott van a magasban, ahová a költő a légiesülő hazát álmodta. Határokon átívelve elkötelezett értékmentő emberek éltetik és művelik. És ott van a mélyben, gyökerei átnyúlnak a Kárpát-medence egységét felszabdaló határokon, légiesítve azokat. Jelen van a Dunántúltól a Szilágyságon, Kalotaszegen, Közép-Erdélyen keresztül a Székelyföldig, ahol a viszonylagos elszigeteltségnek és a gazdák eltökéltségének köszönhetően sok ősi gyümölcsfajta megmaradt. Ez az igazi alulról induló kezdeményezés, ez az az igazi élő, spontán hálózat.

A Kárpát-medencében már több mint 150 Tündérkert jött létre, de Szatmárban és a Partiumban nem történt a tájjelegű és őshonos gyümölcsfák szaporítóanyagának az átfogó gyűjtése. Pedig az idő sürget és ellenünk dolgozik. A globalista úthenger nem ismer akadályt, csak mi, „földhözragadt” emberek tudjuk megfékezni, ha elég erősek és tudatosak vagyunk. A Tündérkert az a hely, ahol ez megtörténhet. Az ősi és tájfajta gyümölcsfák örökségünk részei, őseink évszázadokon át szelektálták és nemesítették őket, hogy a helyi körülmények és viszonyok között teremjenek. Metszést, permetezést rendesen nem igényelnek, biotermesztésre alkalmasak, beltartalmuk és ízviláguk egyedi, gasztronómiai értékük sokoldalú. A friss fogyasztáson kívül fajtánként más és más célra alkalmasak: ecet, lekvár, pálinka, befőtt, aszalvány. Eltarthatóságuk felülmúlhatatlan, talán emiatt is kiállták az idők próbáját. 

A Tündérkert nem csak őshonos gyümölcsrezervátumként fog működni. Egy olyan hellyé szeretnénk alakítani, ahol számos fogalmat át tudunk értékelni és értelmezni. Megérteni, hogy létezik az a haszon, ami nem anyagiasítható, emiatt érték- és időálló, hogy nem a legméretesebb gyümölcs a legízletesebb, hogy a beltartalom nem találkozik a piacképességgel, hanem több annál. Célunk megtapasztalni és visszatanulni sok mindent, amit eleink, a vidéki gazdák csináltak, a hagyományokat ápolni.

A felsorolt okok miatt is megérett és indokolt az Első Partiumi Tündérkert létrejötte. Ezt a lélekemelő feladatot a Négy Folyó Egyesület és a Traditum Értékmentő Egyesület vállalták fel. A helyszín a híres gyümölcs- és szőlőtermelő falu, Kőszegremete. A terület biztosított, az oltóágak gyűjtése Szatmárhegyen és Kőszegremetén elkezdődött. Az ősi, „korszerűtlen” gyümölcsfajták rohamosan pusztulnak, nemcsak az idő, hanem az emberi kéz által is. Hogy ne vesszen el a gyümölcshöz kapcsolódó gasztronómiai tudás, a szaporítás és nevelés természetközeli művészetét, a népi gyümölcsészeti hagyományt tovább éltetjük és ápoljuk. 

A már meglévő öreg jonatán és aranypármen almafák mellé idén még tíz különböző szatmári gyümölcstájfajtát telepítünk, amelyeket Kovács Gyula magoncokba oltott és konténerekben tárol ez év őszéig, míg nem kerülnek a végleges helyükre, a kőszegremetei Tündérkertbe. Kovács Gyula, a Kárpát-medencei tájfajták megmentésének első számú kezdeményezője cselekvő támogatásáról biztosított, és a Tündérkert „márkanév” használatához minden további nélkül hozzájárult. Mint mondta, nem is fákat keres, hanem embereket. Teszem hozzá, mit is ér egyik a másik nélkül? Jelen projektünkhöz mi is embereket keresünk. Elsősorban olyanokat, akik új-régi, régi-új tájfajták nyomára vezetnek. Egyúttal közösségünket is erősítenénk, a kőszegremetei, az avasi, a szatmári magyarokét.

Talán mégsem a véletlen műve, hogy a birtokunkba került Tündérkertnek helyet adó kőszegremetei hegyoldalban pont tizenhárom öreg almafa lakik — tizenhárom, mint a Wass Albert írásában szereplő almafák, a székely megmaradás jelképei. 
Ezúton is kérem mindazokat, akiknek öreg, ismert eredetű őshonos (nem „nemzetközi”, piacon vagy üzletben vásárolt) gyümölcsfa van a kertjükben, esetleg gasztronómiai leírást vagy más történetet tudnak hozzáfűzni, értesítsenek az Első Partiumi Tündérkert – Kőszegremete és a Négy Folyó Egyesület Facebook-oldalán.

A Négy Folyó Egyesület és a Traditum Értékmentő Egyesület nevében, 
Csókási-Budaházi Attila