Miközben 9 „vadonatúj” jelölt méretkezik meg a grémiumi tisztségért, a városi tanács két emblematikus tanácsosa, Fógel László és Nits János két évtizednyi tevékenység után leteszi a lantot.

A tanácsosi tisztség nem örök életre szól, négyévente, a helyhatósági választások előtt állítják össze a pártok tanácsosi listáikat, melyekre bárki jelentkezhet — olyan is, aki még soha nem töltötte be ezt a tisztséget, de úgy érzi, hozzá tud tenni valamit a város fejlődéséhez és normális működéséhez, és természetesen azok is, akik már tudják, mit is jelent városi tanácsosnak lenni s a megkezdett munkát szeretnék folytatni a következő mandátumban is. És vannak olyanok is, akik több mandátummal, két évtizednyi városi tanácsosi múlttal a hátuk mögött úgy döntöttek: leteszik a lantot. Az 1996 óta tanácsosi tisztséget betöltő Fógel László nevéhez számos jelentős határozat fűződik, azonban a Szatmárnémeti Városi Sportklub megalapítására és eredményeire a legbüszkébb. Az általa vezetett sportegyesület ugyanis 2007-es megalakulása óta történelmi eredményeket könyvelhetett el, beírva magát országos viszonylatban is a női kosárlabda és a férfi kézilabda „nagykönyvébe" — igaz, az elmúlt időszakban már nemigen volt mivel büszkélkedni. „Húsz év után kicsit már elég is volt, kicsit még folytattam is volna — végül egy másik lehetőséget választottam” — mondja szerkesztőségünk megkeresésére Fógel László, mosolyogva emlékeztetve arra is, hogy soha, még a legelső tanácsosjelölésen sem volt programja. „Azt mondtam mindig: a város érdekeit és a magyarság érdekeit akarom szolgálni. A gyakorlati oldalon pedig minden az anyagiakhoz van kötve: ha van pénz, lehet javasolni és lehet megvalósítani; ha pedig nincs pénz… Azt szabad csak ígérni, amit meg is lehet valósítani. Mindig mondtam, s vallom ma is: az legyen tanácsos, aki valóban tanácsos akar lenni és tenni akar, nem csak a státuszszimbólumért, a kapcsolatokért, a tanácsosként előtte megnyíló ajtókért” — mondja.

Nits János urbanisztikai szakember 1990-ben alapító tagja volt az RMDSZ-nek, 2000 óta pedig az egyik legaktívabb tagja a Szatmárnémeti Városi Tanácsnak, s nem csak a saját szakterületén tevékenykedik. „Ebben a tizenhat évben volt sok eredmény is, és sok sikertelenség is. Fontos dolgokat — főleg az Általános Városrendezési Tervet (PUG) — nem sikerült rendezni, talán az én hibámból is, mert inkább tízszer elmondtam valamit, mintsem hogy egyszer leírjam vagy kérvényben igényeljem. Igaz, azoknak sem volt túl sok eredményük, válaszokat nemigen kaptam az elmúlt négy évben… Óriási felelősség volt rajtam, rajtunk, tanácsosokon, mindig tisztességesen akartam dönteni, önös érdekek nélkül, és remélem, ez sikerült is minden esetben. A közérdeket próbáltam szolgálni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Fájó pont a Pannónia Szálló helyzetének és állapotának rendezetlensége és a PUG elmaradása. Valójában én már 2008-ban úgy döntöttem: elég volt, leteszem a lantot, de megkértek, hogy folytassam a munkát, 2012-ben is sikerült rábeszélniük és csak a PUG miatt vállaltam el — persze akkor még nem gondoltam, nem úgy nézett ki, hogy ellenzékbe kerülünk és nem sikerül megvalósítani… Hiányozni fog, az biztos, mert engem nem fárasztott a munka, hiszen érdekelt és szívvel-lélekkel csináltam. És annak ellenére, hogy most abbahagyom, ha valakinek szüksége lesz a tapasztalatomra, tudásomra, véleményemre, nagyon szívesen rendelkezésére állok” — fogalmaz az urbanisztikai szakember.