Sok szó esik az utóbbi hetekben, hónapokban arról, hogy milyen változások következnek be a község magyarságának az életében. Pettyénben románra fordították a magyar református háborús hősök neveit, ami ellen senki sem lépett fel: sem a helyi lakosság, sem érdekvédelmi szervezetünk, melynek vezetői folyamatosan azt hangoztatják, hogy minden eszközzel fellépnek a magyar nyelv, a magyar jelképek, valamint a magyar helységnevek, a magyar intézménynevek és a magyar utcanevek hivatalossá tételéért. Csütörtökön Pálfalva Község Helyi Tanácsa elfogadta azt a határozattervezetet, melynek értelmében Pettyénben és Ombodon román neveket kapnak az utcák. A tanácsi határozat a demokráciában szent és sérthetetlen, várható, hogy néhány nap múlva már el is helyezik az utcanévtáblákat, a helyi lakosok pedig elkezdhetik kicserélni a személyi igazolványaikat. Szent és sérthetetlen — mondtam, de ki és hogyan szentesítette ezt a határozatot? Az utóbbi időszakban Pálfalva községben nagyon sok rendkívüli tanácsülés volt, több alkalommal olyan napirendi pontokat fogadtak el sürgősséggel, amelyek normális esetben nem rendkívüli tanácsülés témái kellene hogy legyenek. Ami érthetetlen és gondolkodásra késztető, az az, hogy ezen határozatok közül eddig egyet sem küldött vissza a prefektúra, így a polgármester úgy érzi és ezt érezteti másokkal is, hogy ő mindent jól csinál. A pettyéniek és az ombodiak megtették a maguk javaslatait az utcák elnevezésére vonatkozóan, de ezeket a polgármester nem vette figyelembe, és amikor megkérdezték tőle, hogy miért, az volt a válasz: mert én így akarom. A polgármester eljuttatta az utcanévjavaslatait a Szatmár Megyei Művelődési és Örökségvédelmi Igazgatósághoz jóváhagyásra, s a kérés mellé nem tanácsi határozatot csatolt, hanem határozattervezetet. Az igazgatóság ezt a javaslatot visszautasította, de ki lesz az, aki felelősségre vonja a polgármestert azért, mert félre akarta vezetni a hatóságokat?

Politikusaink azzal magyarázzák a jelenséget, hogy ez az eredménye annak, amikor a magyarság nem fog össze és nem a magyar jelöltre szavaz. Ez így igaz, ugyanis tudni kell azt is, hogy Pálfalva község magyarellenes polgármestere úgy került a polgármesteri székbe, hogy több mint száz magyar adta rá a voksát. Hogy ez mennyire jellemzi a magyarokat, arról sokat lehetne beszélni, de válaszoljon erre a kérdésre ki-ki a saját meggyőződése szerint. Ugyanis nagyon sok Pálfalva községben élő magyar meggyőződésből vallja azt, hogy a polgármester most bosszút áll a magyarokon azért, mert amikor a 2012-es helyhatósági választások után egy pártok közötti megállapodás értelmében megválasztották alpolgármesternek, nem sokkal később, amikor változott a parlamenti többség, felső utasításra leváltották a tisztségéből, és egy másik párt képviselőjét ültették a helyébe. Azóta megromlott a kapcsolat a magyarság helyi és megyei szervezete között, az ombodiak közül ma is sokan vallják azt, hogy jobban odafigyelt rájuk a román polgármester, mint a magyar. Arra, ami az utóbbi időszakban történik, ők sem számítottak.

Lesz-e megoldás? Lesz-e kiút a jelenlegi helyzetből? Lesz-e felemelkedés ebből a mélységből? — ezekre a kérdésekre kellene valakinek, valakiknek választ adni.

Elek György