Telefonokat hallgattak le, erről pedig családon belül értesültem, mert nagybátyám a forradalom után saját kezűleg szerelte le és ki ezeket megfigyelt emberek lakásaiból. Dossziék íródtak meg, családok mentek tönkre, embereket vertek meg és agyon olyan információk miatt, amiket sokszor a tulajdon családjuk szolgáltatott róluk. Emberi gyarlóság, legyintünk ma rá, amikor hasonló körvonalazódik. Valljuk be, legalább magunknak, hogy igenis gondoltunk arra, hogy most majd jól feljelentjük a hangoskodó vagy idegesítő szomszédot, ha azon kapjuk, hogy karantén idején vendégeket fogad, vagy éppen olyan ügyben megy el, ami nem is igaz. Ám normális lelkületű ember ezt nem tette meg, mert megértette, hogy lehet másnak is gondja, és nem a szomszéd idegesítése miatt fogadott vendégeket a kertes házban, hanem mert akiket fogadott, azok hetek óta bezárva élnek a tömbházban, és ideje, hogy kinyújtóztassák a lábukat, nem okozva ezzel kárt senkinek. Legalábbis addig nem, ameddig családon belül marad a buli. Sajnos azonban vannak azok, akik a mai napig úgy gondolják, hogy a kommunizmus sokkal jobb volt, vagy egyszerűen besúgó családban szocializálódtak, és számukra az a normalitás, ha jelentenek. Erre pedig megkapták a lehetőséget, hiszen egyenesen kérték, hogy aki szabálytalansággal vagy szabálytalankodóval találkozik, az jelentse. Izzottak is a vonalak egy időben. Végre kiélhették a hirtelenjében leporolt besúgói képességeiket egyesek és kettesek. Végre ismét úgy érezhették, hogy elemükben vannak, mert nem csak a szomszédaiknak okoztak kellemetlen perceket, de büntetéseket is kiszabtak másokra miattuk. S tették ezt a járvány megfékezése érdekében folytatott buzgalmukban. Legalábbis így szól a fáma a külvilágnak. Belül azonban mind tudják, hogy a dögöljön meg a szomszéd tehene is elv mentén halásztak a zavarosban egy glóriát maguknak — vagy csak leporolták és kifényesítették a régit —, megfakult életüket bearanyozandó.

Őri-Pákay Franciska